"Este, ha kigyúlnak a csillagok,
úgy fáj, hogy Te ott, én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád szóló vágy,
Rólad álmodom át az éjszakát!"

"Idézet
A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál, Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül.? csak mert a szemed nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Szent Ágoston"

Szent Ágoston

"Ahogy a napok rövidülnek...

Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset"

Kibédi Ervin:

"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könycsepp szemünkben Érted él
egy gyertya az asztalon Érted ég
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek
szívből szeretünk s nem feldünk téged."

"MACZÓ JÁNOS

FIUNK HALÁLÁRA

Köszönjük, hogy velünk voltál,
Köszönjük, hogy Fiunk voltál,
Köszönjük, hogy oly jó voltál,
Köszönjük, hogy köztünk voltál!

Együtt tölthettünk sok-sok évet,
Hagytál magadról sok-sok emléket,
Mindig gondolok Rád, amíg élek,
Anyád is, szeretteid és Testvéred!

Gondol rád Saca, Merse és sógorod,
Isten most már örökre befogadott,
Lelj nála békét, hazataláltál,
Találkozásunkig vigyázzon Reád.

Kezem, lábam voltál, s az eszem,
Ritkán mondtam, mennyire szeretlek,
Szeretetünk irántad kimondhatatlan,
Nyugodj békében, kisimultan!

Isten reánk bízott, amíg köztünk voltál,
Rossz helyre küldött? – talán, talán…
Ha bármi sértés ért, nem volt akarattal,
Életed áldás volt, mented rejtély marad!"

MACZÓ JÁNOS az apja

"Gondolatban sírodnál, suttogom a neved,
Gondolatban sírodnál, megfogom a kezed.
Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem,
És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem."

"Arra születtem, hogy kisgyermek legyek,
S Anya mellett éljek hosszú éveket.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra,
Hogy megértsem:Nem voltam hiába!"

"Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek és a szívemet
a bánat veti szét.
Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép."

"Már eltűnt régen a hajó Veled
és én még mindig kendőt lengetek.
S amíg távolba réved a szemem,
arcod vonásait idézgetem.
Tengerverés csapdos a partokon,
benne hangod zenéjét hallgatom.
S a szélben, mely hajamba beletép,
ott érzem még kezed melegét."

Vass Albert

"Csodálatos valóság voltál, s most,
utolérhetetlen álom lettél!"