| Keresés |
|
"Az ember, aki soha nem adta fel, Az ember, aki mindig küzdött, Az ember, aki nem felejtett el mosolyogni a nehéz idõkben sem, Az ember, akire mindig lehetett számítani, Az ember, aki mindig mosolyt csalt az arcomra, Az ember, aki mindent megtett a barátaiért. Az ember, aki legyõzte a kegyetlen életet akkor is, mikor az vasökölell támadt rá, Az ember, akit a barátomnak hívhatok, A barátom, akit soha többet nem láthatok." |
|
"S lenézett rá, meredten az égbolt Felejthetetlen mosolya, kedves hangja, utolsó szava... Lelkemig hatolt.." |
|
"Nem váltunk el csak te előre mentél" |
|
"Lelkem mély fájdalmában mindig veled leszek, Soha nem feledlek,mert nagyon szerettelek." |
|
"Lám ennyi az élet,gondoltad-e? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál,hogy indulsz a messzeségbe. Maradt a nagy bánat,egy csendes sírhalom, Szerető szívekben örök gyász és fájdalom." |
|
"A halál, az életed feltétele. Az élet egy rész belőled. Adj helyet,másoknak, ahogyan mások adtak Néked. /Bocsánatot kérek, ha valakit ezzel megsértettem./" |
|
"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feledünk téged." |
|
"Az élet szép!-mondta a bohóc és felrajzolta a mosolyát." |
|
"HIÁNYZIK Hiányzik a léptetek kedves, puha hangja az utcánkból- Hiányzik vidám nevetésetek- a magyar nóta hangja- Hiányzik szívemnek az, hogy VAGYTOK, itt vagyok-emlékké csendesült minden mozdulat- Hiányzik az, hogy gyertek, hogy megszidjatok, korholjatok- és örüljetek velem. Hiányzik minden szó, minden mozdulat árva lettem nélkületek. Ez az IGAZI árvaság-nélkületek élni- ti meg együtt feküztök hidegen és mozdulatlanul a temetőben! Szelek szárnyán libben a ruhája, a papa meg tovatötyög, szép finoman... mert mindkét lába egyformán rossz.. Énvelem itt vagytok, bárhol is vagytok Anyukám, és Apukám ! Szívemben örök a helyetek, míg élek, őrzöm szép emléketek!" |
|
"Bornemisza Attila Él az én Édesanyám Most hogy sírnak a kertben a rózsák Hozzád könyörög mindahány. Hova lett szép kezed simogatása hova lettél édesanyám „Belealudt a Mindenségbe” az élet csak sivár halovány hol a lány aki érezte ezt szememben könny és iromány Eltűnt egy hajnalon Anyám Elaludt arcán a fáradt mosoly már mennyben járt ott fenn valahol Mikor sikoltott lelkemben a fáj Állj meg idő ne rohanj hisz itt van velünk s boldogan vigyáz reánk Ő fogja kezem és mosolyog szeme az ég s fároszok tűzével éget Itt van a talány nincs is meg van is él az én Édesanyám szeme rajtunk s talány hogy Isten miért vitte el Fáradt mosolyában a szeretet Nagyon de nagyon szeretett élni olvasni írni és tanítani Most angyalok között dalol s verseket skandál Istenhez a nagy Mindenségben Angyal lett és nekünk ha fáj tudjuk hogy az Égi fényár ragyogja szép fejét így él már örökre az Édesanyám Szeretett művészköre gyászolja Őt Pedig mindenkinek segít és a ledőlt csillagokon" |
