"Álmok, emlékek, szép szavak.
Ez minden, ami a múltból megmaradt.
Fájdalom az úr, a szív nem felejt,
s, csak tűr és remél,
hátha a múlt csodája visszatér."

"Megcsillan egy könnycsepp,
fájdalomtól égő szememben.
Nincs, és nem is lesz, olyan nap,
hogy ne jutnál eszembe!"

"Virágerdő sűrűjében pihen
egy szív csendesen.
Rég nem dobban családjáért,
messze vitted Istenem!
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
Akik szívből szeretnek,
nem felednek Téged!"

"Mennyivel könnyebb volna,
hogyha két életem volna,
egyet örökre odaadnék Neked!"

"Nézz ki most a sötét éjben, ott az ég varázsa,
Hol millió égi lámpás, álmaidat vigyázza.
Lassan sétál a Hold, beragyog mindent,
ezüst fényével, hogy Rád álmot hintsen.
Legyen békés az álmod, mint csillagok világa,
Ezt kívánom Neked az örök éjszakádra!"

"Ha félelmek gyötörnek és
Nem leled az utad,
Csak nézz a távolba, ahol
Feltámad a szél, és
Simogatásában ott leszek,
Felszárítom könnyeidet.....
Ha bánatodat nem hallja meg senki,
Csak gondolj Rám, és
Ott leszek!
A szívedben.
Csak ott leszek,
És ölellek.....
S az esőcseppekben
Veled könnyezem."

"A SZIVÁRVÁNY HÍD........A Menyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.
Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra tal"

LENCSE JÓZSEF........

"Végleg elmentél hosszú utadra,
hangod nem halljuk többé soha.
Fájó szívünk felzokog érted,
örökké szeretünk,
Nem felejtünk Téged!"

"Szívünkbe zártunk,lelkünkben élsz örökké.
Pihenj csak csendes hant alatt.
Adja meg a túlvilág azt,
amivel az Élet adós maradt."

"Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott."

Hervay Gizella