"Kicsit több békesség, jóság, szelídség.
Kevesebb viszály, irigység.
Kicsit több igazság úton útfélen.
Kicsit több segítség bajban, veszélyben.
Kicsit több mi és kevesebb én.
Kicsit több erő és remény
és sokkal több virág az élet útjára
mert a sírokon már hiába."

"Ha ezüstös éjen felnézek az égre
meglelsz, ott is a csillagok szemébe.
Ott leszek ott fen a messzi végtelenbe.
S boldogan mosolygok, akárcsak
életembe."

"The memories I have of the time spent with you I will cherish forever because they were true
The seconds the minutes the hours the days – no one can ever take them away
The weeks the months the years that were ours will stay with me always deep in my heart
Our life that was happy yet tainted with grief so many years but they still seems so brief
I’m not going to cry and I’ll try not to be sad because I am grateful for the time that we had
Maybe one day when my time has come we will meet again and I’ll not feel so numb
But now I’ll imagine you holding his hand walking together bare feet in the sand"

"Sötét sír lett az én otthonom,
egyet se búsulj, hisz nem itt lakom.
Madárral szállok fenn a magas égen,
kis halakkal táncolok tenger kék mélyében.

Felébredek reggelente a ragyogó nappal,
világítok éjszakában a kövér holddal.
Széllel megbököm, ki értem szomorú,
esővel mosom tisztára, ha könnye csordul.

Téli estéken hópelyhekben láthatsz,
tavasszal nyíló virágokkal díszítem szobádat.
Együtt csobbanunk forró nyári napokon,
tovább menő utatok, falevelekkel tarkítom.

Látod, nem tűntem én el, csak messzebbre mentem.
Ott vagyok a fűben, fában, most is itt vagyok csak egy más világban.
Lelkem él és élni fog, nem számít ki mit is mond.
Várlak barátim, várlak titeket,
nyitom majd a kaput, de addig ti még sokáig éljetek."

"Küzdöttél de már nem lehet átölel a csend és a szeretet. Számunkra TE sosem leszel halott örökké élsz mint csillagok."

"Szeretteim most már elmegyek, küzdöttem de már nem lehet! A csend ölel át és a szeretet, búcsúzom én már tőletek."

"Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban,
De ha már abban nem, legalább a csodában.
Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél,
Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél."

"Mi nem válunk el, csak te előre mentél!"

"Szívünkbe helyedet
Nem pótolja semmi.
Míg e földön élünk
Nem fogunk feledni!"

"Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom."