| Keresés |
|
"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!" |
|
"Anyám én nem ilyen lovat akartam Lovat akartam gyermekkoromban, Csak kérni kellett s hozták már nyomban. Alighogy kértem, már ott volt a ló, Kicsike, mézeskalácsból való. És én mégis sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam. Később, mikor néhány év eltellett, Nekem megint csak lovacska kellett, Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró, De ez sem kellett, mert fából való. És én megint sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam. Nagysokára, mikor férfi lettem S a lovakat már el is felejtettem, Akkor egy aranyos kocsival óh, Kapunkba állott négy igazi ló. És én a kapuba szaladtam, Egyszer én épp ilyen lovat akartam, Egyszer én épp ilyen lovat akartam. Anyámért jöttek, kit ugy szerettem És én ekkor ujra gyermek lettem. Mintha csak mondanám: Nézz oda óh, Milyen szép ez a négy fekete ló! Aztán ujra sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam." |
|
"Elhunyt kisfiam Szőke Balázs emlékére Levél fiamhoz... Mond fiam milyen a menyország nálatok oda át? Hosszú volt az utazás? Virágszírmok díszítik a szobád? Barátaid, gyermekem vannak e már ? Hegy gyomrából lezúduló patakok, hűsek , szomjoltók? Könnyeinket húlllajtjuk kertetekre, Mond bòsséggel elég az öntözésre? Mond fiam találkoztál édesapámmal , nagyszülökkel? Vannak e nyulacskák a réten, madarak szikrázó napsütésben? Búzamezőn a sok tarka pillangó? A gyümölcsfák bőséggel adnak termést, Piros almát édest ropogóst? Kisfiam szoktál e álmodni,szerelmedről testvéredről, Barátaidról,és rólam anyácskádról? Oly jó lenne hallani felőled, látni szivárványnak ablakában Érezni téged a fénysugárban, szellő fuvallatában.. Érezd jól magad fiam Istenünk tenyerén,legyél boldog, Amíg megnem érkezem én." |
|
"Két éve már..... Két éve megállt az idő mozdulatlan Harang kondúl templomokban Alkonyfénybe álomba szenderűlt a múlt Egy szerelmes ifjú útnak indúlt Könnyü szélnek dallama Hozza felém hangod Emlékképek zongoráznak Lelkembe táncot járnak Ti remnyteli esték merre, merre jártok? Kelj útra lelkem szárnyalj sebesen Keressétek gyermekem Magányos évek telnek nélküled, Kósza gondolataim, szárnyalnak feléd, Ma kinyílt felém az ég. Felhők közé búva , Talán meglátlak még. Két éve elhunyt fiam emlékére....." |
|
"Levél fiamhoz. Tragikus pillanat kihunyt a fényed, hiányzol fiam várok rád még élek. Bizakvó reményem tart létben, Várlak télen napsütésben, Őszben lehulló falevélben, Rügyfakasztó tavaszi szélben. Voltál bohókás ,mókás, SSzerelmes, barát, testvér, Szerető anyukád gyermeke lettél. Nem sarjad tőled kisdeded, Csak emlékeidbe merítkezhetek, Nélküled az ünnepek oly sivár," |
|
"Míg éltél szerettünk Meghaltál soha el nem felejtünk." |
|
"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad." |
|
"„ A halál nem távollét! Csak a jelenlét új formája! Ha tényleg várnak minket egy másik dimenzióban, akkor nagyon vigyázzanak ott is Rád!”" |
|
"Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja, keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . . Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . , onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve. Látom, ahogy huncut szemed mosolyog, és azt mondod nekünk: - Gyerekek, ne szomorkodjatok! Köszönöm, hogy a barátod lehettem, hogy megannyi felejthetetlen percet Veled tölthettem. Melletted az ember soha nem volt bánatos, csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos. A humorod lehengerlő volt, a jóságod határtalan, minden ember ilyen barátot kívánna magának. Küzdöttél. . . , soha nem panaszkodtál, én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál. Elragadott tőlünk ez a betegség, pedig Te - hogy legyőzd - mindent megtettél. Bátran szeme közé néztél a halálnak, akkor is amikor már tudtad: nem lehetsz győztese ennek a csatának. . . Erősebb voltál, mint bármelyikünk, akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ? Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . , de Érted még ezt a próbát is kiállom. És bár a szíved már nem dobog, hiszem, hogy a kis lelked örökre m" |
|
"„Elmentél, s megnémult a táj. Halott erdők mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszhang s ott hangtalan zokogva nem figyelt többé hívó szavamra,……………. ……….Engem is elvittél? – oly léttelen vártam, mig meg nem érkezett az estharangszó!… Majd az éj hullatni kezdte harmatát; súlyos csillagok ültek pillámra. A hajlongó fák közt éjfélig megmaradt a csönd, és sírt.”" |
