"Édesanyám emlékére
Esőcsepp pereg az ablakon,
Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll,
Édesanyám oly távol már.
Kalandozom a múltban,
Drága gyermekkoromban.

Gyermekként védett, mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél,
Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.

De sors kegyetlen volt,
Mert oly korán elrabolt!
Űrt hagytál magad után,
Melyet semmi sem pótolhat már!

Életem nélküled élem,
És a sorsot nem értem!
Miért volt oly kegyetlen?
Miért rabolt el ily korán tőlem?!"

Szilágyi Viktória

"Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el! Nyugodj békében drága Bársony"

Szabó Szilárd

"Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka."

Viktor Hugo

"Azt hittem az a nap a vég, amikor te angyallá lettél, s testem csak árvaként lép tovább... magaddal temettél."

Paula S Tizzis

"Nem múlnak el Ők kik szívünkben élnek Hiába szálnak Árnyak évek."

"Míg éltél nagyon szerettünk, Meghaltál soha el nem felejtünk."

"Addig vagy boldog, míg van ki szeret, aki a bajban megfogja a kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed ha már nincs veled!"

"Aki szeretett s akit szerettek
Sosem hal meg!
Mert szívünkben tovább él,
Míg élünk mi is!!

namen"

"Azt hittem az a nap a vég, mikor te angyallá lettél, a testem csak fėl árvakėnt lép tovább...magaddal temettél..."

Paula S. Tízzis

"Drága Édesapám! Köszönöm, hogy voltál nekem, mikor kellet megfogtad a kezem. Óvón féltőn voltál nekem, velem maradsz míg a levegőt veszem!"