"Drága Mamikánk! Örökké velünk maradsz. Nyugodj békében!"

"Tudjátok, azt mondják, kétszer halunk meg:
Egyszer, mikor nem lélegzünk tovább.
És egyszer... Amikor az utolsó ismerősünk nevez meg minket.
Mert akkor merül feledésbe Hirsch élete is, ahogy a többi szegény flótásé, aki valaha dicsfényben élet egykor.
(Született gengszterek)"

"Már ide nem jön senki utánam,
már magasan vagyok és egyedül,
itt csak a nap néz rőt-rideg arccal
árva szívembe.

Jó hogy idáig bírtam erővel
rab aki voltam a Gond szigetén,
szárnytalanul, nehezen, de azért is:
megszabadultam.

Rossz napok átkát végre lerázom,
elfeledem keserű italát,
száz szilaj emlék szégyene már nem
égeti orcám.

Szép a magasban, fellegek útján
tiszta sugárban, a lét sudarán,
föld zsivaját nem hallani, semmit
őrületéből.

Így kusza felhő bús horizonton
még magasan vagyok és egyedül
Jaj, ha lehullok… könny legyek akkor
kedvesem arcán."

Lányi Sarolta

"Talán nem vigyáztunk rád eléggé.."

"Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok."

Erdélyi József: Reggel

"Csak addig volt jó nekem míg karomban éreztelek, de elmentél hirtelen.
Itt hagytál egyedül a sötétben, s már nem érzek mást csak végtelen ürességet.
Szomorúságot és keservet, mély fájdalmat szüntelen.
Sosem múló pillanatot mi lelkembe mar, átható gyászt ami örökké tart.
Nappalom-éjjelem ugyanúgy éget, kínoz a tudat... miért mentél el?"

Motil Ádám

"Február volt mikor életed véget ért,
bánatod rám hagyva elmentél.
Nyugodj békében,legyen szép az álmod,
találj odafent örök boldogságot!!!"

Ismeretlen

"Gyújtok egy gyertyát és gondolok Rád,
Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád,
Olvad a viasz, a kanóc leég,
Lelkemben bánat, s a szívem sötét,
Megfáradt kezeid már soha nem foghatom,
Szerető szavaid többé nem hallhatom.
Fénylő szemeidbe már sohasem nézhetek,
De senki nem veheti el tőlem az emlékedet!"

"Véget ért szenvedésed, szívedben nyugalom,
miénkben, kik itt maradtunk,
az el nem múló fájdalom

Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél"

"Ember volt a többiek közül,
Ki minden jónak egyformán örül.
A szürke külső sok mindent takar,
Fiatal volt szárnyalni akart."

Szécsi Pál