"Fekete fóliát lebegtet a szél.
Mi történt akkor? Arról már más beszél!
Némaság kúszik alatta mindig át...
vidd el szél, vidd a fekete fóliát!

Hol a pillanat állt meg egy időre,
ott a szívekbe vájt az élet tőre,
hisz szülőt, szerelmet, gyermeket takar,
ilyet az ember senkinek se akar!

Fekete fólia halálnak zsákja,
szerető szívnek nagy fájdalmára,
mert kinek teste búvik meg alatta,
annak életét a halál elmarta.

Csattanó elemek kósza percei,
törölhetik élted apró jeleit.
Ha utad járod, menj másra figyelve,
mert nem tudhatod: mikor, mi jön szembe!
***
Anyukám, én
most megyek!
A hideg föld körbezár,
egy pillanat lett terhem,
a temető engem vár.

Megyek, mert szembe jöttek,
az úton ma szertehullt
minden! Jaj, összetörtek...
drága anyám, könnyed hull.

Fekete zsák,
két cipő
kandikál alóla ki,
testemet ernyedt idő
a porladásnak veti.

Nincs már több mosolyom.
Oh, anyám, neked majd ki
segít, ki oldja otthon
komoly, s apró gondjaid?

Kréta jelén,
tört ágon
fel se tűnik, fut tovább
minden: út, autó, álom,
élet! Nekem vágy most már...

Testvérem"

"Álmodsz-e............. Álmodsz-e a koporsódban Márvány arcú testvérem,
Míg a kapott sírkereszten
Eső pereg csendesen.
Láttad-e a földet,
melyet a sírásó rád dobott
,Vagy a megszűnt szívdobogás.
Visszhangjait számolod?
Álmodsz-e még mennyországot,
Új tavasznak hajnalán,
Boldog gyermek mosolygását,
Vadrózsát a ház falán?
Egy világot,
Ahol tudnak szeretni még emberek,
S ablakokból halk imák,
És vidám dalok zengenek.....
Szeretnék már megpihenni,
Megölni az álmokat,
Összetenni utoljára,
e megtépett szárnyakat.
Soha többé nem hallani,
Halk,távozó lépteket,
Megtöltöttek visszhangjai már egy egész életet.....
Álmodsz-e a koporsódban gyermekarcú testvérem,
Amíg kopott keresztfádhoz,
letérdelek könnyesen............."

"Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
nem tudja mi a fájdalom.

Szeretetben éltél köztünk gazdagon
Mint a Tavasz, elmentél egy napon.
Minden virágban Téged látunk -
Mindig hazavárunk."

"Már nincs holnap,csak ennyi volt az élet,
Sirassatok csendesen, én a szivetekben élek!"

"Szerettem volna még élni köztetek,
de a sors másképp rendelkezett
küzdöttem,de már nem lehet
szeretteim, Isten veletek!"

"Éltedben szerettünk békésen csevegtünk. Barátságunk közzé állt a halál, lelkem jobb barátra nem talál. Mennyei utadon az angyalok kísérjenek, egyszer én is majd ott leszek köztetek. Kedves Péter nyugodjál békébe csend és nyugalom vegyen körbe a temetőben."

Kovács Sándor

"Voltunk mint Ti,
Lesztek mint Mi."

"Kevesebb nélküled a világ!"

"Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED!"

Bea

"Itt éltem én is köztetek.
Próbálgattam, hogy jó legyek.
Vittem terhet, sok éven át,
de nem hívtam soha a halált.
Hogy mégis eljött? - hát Istenem
másképp nem bírt el énvelem!
Ha hagytad volna, s még élhetek
Most együtt dalolnék véletek! Halász Doktor úr emlékére"