"Nem feledem léted míg vélem töltöttél el, de ha felnézem az égre csillagként ragyogsz vissza. Még most is érzem jelenléted emlékeim nem eresztenek el téged, habár a teremtő szólított magához de te ott vársz reám a távolból."

Farkas Sándor

"Búcsú Nagymamától

Egy szív megállt,
nem dobog már tovább.
Csendes kis temetőben,
nyugalmat talál.

Nagymama! Miért nem válaszolsz, ha kérdezlek?
Tudom, mert Isten országában is hatalmad van Neked!
Tudom, miért vagy oly gőgös és kevély,
mert tudod, emléked míg élek bennem él!

Tudom én azt is, Isten szárnysegédje vagy Te ott is,
tudom én azt is, az égben is szeret, imád mindenki.
Itt a Földön is csak irigyeid vetettek meg,
kik szerettek volna hozzád hasonlítani, de nem lehetett.

Csodálatos voltál, gyönyörű volt arcod,
szépségednél csak lelked tisztasága volt nagyobb.
Büszke vagyok rád, büszkén hirdetem,
ezt a szót, Nagymama, én is mondhattam Neked.

Egy szív megállt,
nem lüktet benne vér.
Csendes kis temetőben,
örökre megpihenni tér.

Csendes kis temető,
fogadd be új lakód.
Adj lelkének békét,
testének örök nyugovót.

A kegyelet virágai borítsák be e sírt,
végső nyugovóra találsz ma itt.
Tested e csendes kis temetőé lesz örökké,
lelked emlékképpé vál"

Vila-Budai Judit

"Én már azóta szeretlek,mikor még nem voltál más, csak puszta gondolat, és a csillagok lüktették az égre, képzelt mosolyodat. Aztán megdobbant a szíved szívem alatt, és én azóta a lelkembe simítva hordozlak!"

"Ha egy napon majd megöl a sebesség, ne sírj értem mert boldogan mentem el..."

Paul Walker

"Megállt egy szív,amely még élni vágyott, Pihen az áldott kéz,amely dolgozni imádott, Nélküled üres és szomorú a házunk Nem hisszük el,hogy Téged hiába várunk."

Juhász Gyula

"Egy könnycsepp legördül az arcomon, az azért van, mert hiányzol nagyon. A hiányod megszokni soha se fogom, mert itt élsz a szívemben, s ez jó nagyon. Hogyha sírodnál szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, S füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy mennyire SZERETLEK!"

"Bár csak a kezembe tehetnéd kezed
Ujjaiddal ismét szorítanál
Vállamra hajtanád fejed
S ölelnélek ismét féltőn át
Nézném szemed tekintetét
Melyben látnám a megnyugvást
Hogy karom közt Téged nem érhet
Semmi baj hiszen féltőn vigyázok Rád
Emlékek kérlek hagyjátok hogy
Lelkem a lelkével szálljon
Zúgó szélben szép reménnyel
Egyszer még karomba zárhatom tán"

"Búcsú gyermekemhez! Drága kicsi fiam, oly könnyes most szemem itt hagytál bennünket könnyen, egyszerűen. Fájó szívvel írom-e kis verset neked, legalább még egyszer láthatnálak téged. De nem jön már semmi, mire én várhatok, csak a mély fájdalom mit szívembe zárhatok.oly kevés volt élted, de te nem féltél, mindössze csupán csak húsz évet éltél. Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja, nem szól már gitárod gyönyörű hangja. Hosszú útra mentél és lassan oda érsz, Soha nem feledünk szívünkben örökké élsz."

egy szomorú, gyászoló édesanya

"Ha emlegettek köztetek vagyok,
De fáj ha látom könnyetek,
Ha rám gondoltok mosolyogjatok,
Mert én már Istennél vagyok"

"Elmentél, nem most, de ma is,
hangom nem szólít édesen,
porrá hamvadt a hamvad is,
emlékedet dédelgetem.

Azt hittem, az a nap a vég,
mikor te angyallá lettél,
s testem csak fél árvaként lép
tovább... magaddal temettél..."

Paula S. Tizzis