| Keresés |
|
"Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta." |
|
"Szívünkben csak az hal meg kit elfeledünk, nem pedig az, akit eltemetünk! Szeretünk téged Drága Banyus! Mamóca" |
|
"Tudjuk,hogy nem jöhet,mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát ha álmainkban látjuk. Az ész megérti de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk ,ahol ő van oda. az élet múlik de akit szeretünk , arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk" |
|
"A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy, s csak egy kép marad, Melyet örökre megőrzünk a szívünkben, mert az emlékek azok, amit még az idő sem vehet el!" |
|
"Miért sirattok? Isten arca volt, mely mosolyogva, hívón rámhajolt. S én mentem. - - És most fényözönben élek. Nem vagyok más, csupán csak tiszta lélek. Sziromhullás volt, árnyékom lehullt. A szemetek hát könnybe mért borult? Ha emlegettek, nyomban ott leszek, De fáj, ha látom omló könnyetek. Nevem kimondva mosolyogjatok, S a fényem - - áldás lesz majd rajtatok!" |
|
"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy egy embernek" |
|
"Te is, édesanyám,olvasd el soraimat:látod a szereteted még most is átszövi álmaimat.S így egy pillanatra talán te is meghallhatod azokat a padlón suhanó gyerekcipős lábakat." |
|
"Egy éve már... Egy éve már, hogy elmentél, Egy éve már, hogy itt a tél. Egy éve már, hogy meghasadt szívem, Egy éve már, hogy magányban élek. Egy éve már, hogy kísértem koporsód, Egy éve már, hogy nem zengesz altatót, Egy éve már, hogy messze tőled élek, Egy éve már, hogy a madarak másként zenélnek. Egy éve már, hogy árva madár A temetőben, a fán Vígan ugrabugrál. Egy éve már, hogy ez a madár A temetőben, a fán Örök társammá vált. Egy éve már, hogy nem vagy itt, Egy éve már, hogy járod a szél útjait. Egy éve már, hogy nem jött a tavasz, Egy éve már, hogy folyton hiányollak. Egy éve már, hogy könnyezek, Amint valaki felőled kérdez. Egy éve már, de emléked nem fakul, Egy éve már, hogy szívem gyászol vadul. Egy éve már, Hogy üres a ház; Fagyos szél járja át Minden egyes járatát. Egy éve már, de most is könnyezek, Egy éve már, de felszakadtak a régi sebek. Egy éve már, de nem feledlek, Egy éve már, s még mindig szeretlek. Egy éve már, s hiányod egyre erősebb, Egy éve már, de folyton téged kereslek. Egy éve már, de néha elfelejtem; Né" |
|
"Saját vers részlet: Emlékezés A gyertya lángja táncol, Néha pattan egyet, Lassan hunyd be, S kire gondolsz, Megjelenhet. Bó." |
|
"Tudom hogy vége, de az emléked él, az illatod tőlem messze viszi a szél! Ez a lélek még mindig remél, hiányzol, itt az utolsó levél!" |
