"Az emlékezéshez nem emlék kell,hanem szeretet."

"Szeretettel emlékezem rád Sára."

"Éji látogatás
Három árva sír magában
elhagyott sötét szobában.
Zivataros, hideg éj van,
édesanyjuk kinn a sírban.

Édesanyám, édesanyám!
Altass el már, úgy alhatnám!
Mond az egyik, s el nem alszik,
sóhajtása föl-fölhangzik.

Beteg vagyok, édesanyám!
Altass el már, úgy alhatnám!
Mond a másik, s jajjal végzi,
a fájdalmat kétszer érzi.

Édesanyám, gyújts világot,
nem tudom én, jaj, mit látok!
Harmadik mond, mindenki sír...
Temetőben mozdul egy sír.

Megnyílnak a nehéz hantok,
kilép sírból édesanyjuk,
s tovalebben a vak éjben
hazafelé az ösvényen.

Arca halvány, hangja régi,
fia, lánya megösméri.
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.

Az egyiket betakarja,
másikat fölfogja karja,
elringatja, elaltatja;
harmadikat ápolgatja.

És ott virraszt a kis ágyon,
míg elalszik mind a három.
Majd megindul, széttekintget,
keresi a régi rendet.

Rendbehozza a szobácskát,
helyreteszi a ruhácskát:
Az alvókat hosszan nézi,
csókját százszor megtetézi.

Kakas szólal, üt az óra,
el kell válni virradóra!
Vissz"

Gyulai Pal

"Itt éltem én is köztetek.
Próbálgattam, hogy jó legyek.
Vittem terhet, sok éven át,
de nem hívtam soha a halált.
Hogy mégis eljött? - hát Istenem
másképp nem bírt el énvelem!
Ha hagytad volna, s még élhetek
Most együtt dalolnék véletek!"

"Halálnak dacára túléled magad,
Hisz gyermekedben másod itt marad.”"

Shakespeare

"Sorsunk az elválás, hitünk a találkozás!"

"Szerenád oda túlra


Ezen az első őszi reggelen
Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.

Most lehetnék hozzád figyelmesebb:
Az ősz, tudod, mindíg megenyhített.

Beteg lelkemen most pattan a zár,
Pattintgatja a búcsúzó sugár.

Most nyílnak bennem fátyolos egek,
Most félve, én is föltekinthetek.

Most írhatnék Neked sokat, sokat,
Míg szólnál: Fiam, ne fáraszd magad.

Most mutathatnék elsőül Neked
A reggelinél elibéd simítva,
Sápadt szirmú kései verseket,

S hallgatnám kritikád, a halkszavút,
Egyetlen drága anya-kifogást:
Ó, fiam, - csak ne olyan szomorút..."

Remenyik Sándor

"Látván sírhelyed, szememen könnyeket ereszt. Utoljára akartam mondani, hogy SZERETLEK, de már nem volt idő, elhagytál minket. Ha kívánhatnék egyet, az lenne: Bár láthatnám ragyogó szemedet. Mikor megtudtam, hogy már nem látlak többet, nagyon távol éreztem magam tőled. Én mindig szeretlek téged s felejteni nem foglak, ígérem! Te még most is velünk vagy, s szállsz a gondolatomban. Ha itt lennél, ezt mondanám: Örökké szeretlek édesapám!"

Kögler Mónika

"Ne jöjj el sírva síromig
Nem fekszem itt, nem vagyok itt.
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
szelíd esőcske őszi estén,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok.
A daloló madár vagyok,
s minden, számodra kedves dolog.
Síromnál sírva meg ne állj,
Nem vagyok itt... Nincs is halál!"

Mary E. Frye

"Egy olyan anyósért, aki egy anyával felért!"

Tőlem Neki!