Keresés |
"Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez mérve habfodornyi élted? és mit változtat rajtad a halál?" |
"Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon." |
"Dalolj, ha belül fáj is. Nevess, ha zokogni kell. Tanulj meg szenvedni, s akkor boldog leszel!" |
"A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél." |
"Földi életemből csak ennyi jutott: Isten minden embernek kimérte minek hol a kezdete s hol a vége. De mivel a Halál nem az út vége, csak egy út a végtelenbe, ezért nem búcsúzom én veletek vagyok, nem láthatóan csak érezhetően. Rátok ki e síromnál álltok utoljára 52 évemet hagyom." |
"- Apa! A kutyák, amikor meghalnak, akkor a mennybe mennek? - Igen kisfiam. - És apu, a nagyi is a mennybe ment, amikor meghalt? - Igen kicsim. A nagyi ott ül fent az égben és onnan mosolyog rád. - Apu! És a tűzoltók... ők is a mennybe mennek? - Nem kicsim. Ők mindig itt lesznek, mint az angyalok, hogy vigyázzanak ránk. - Na, de ha meghalnak akkor... akkor mi lesz velük? - Kicsim, a tűzoltók nem halnak meg soha, ők hőssé válnak." |
"Tudom, hogy már neked semmi sem fáj, de nem gondoltál rá, akiket itt hagytál. Bánat, fájdalom kín amit itt hagytál, a földön nem volt jó, tehát békében nyugodjál, angyalok serege kísérje utadat és leld meg lelki nyugalmadat. Búcsúzom tőled Öcsém, és ha odafent vagy egy csillag ragyogja utadat." |
"Míg testben voltál nem gondoltam rá, Hogy milyen lehet nélküled a világ… Most másra se gondolok, Csak hessegetem fejemből a fájó pillanatot, Mikor Isten úgy döntött, hogy földi életedet már befejezheted. Van, aki fájdalmát nem mutatja, De ha egyedül van, könnyét bizony hullajtja, Van, aki már nevet,- de ez nem baj, ez így helyes. Én tudom, te jó helyen vagy, S tudom, örökké mellettem maradsz… Vigyázol rám, úgy, mint régen Te egyetlen szeretett fivérem! (14évesen írtam,… 2005ben, miután 19éves testvérem /Sudár Dávid/ a közösen elszenvedett autóbalesetünkben mellettem ülve életét vesztette)" |
"A halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé." |
"Úgy hiányzol! Az esti szellő meglebbenti sálam, Néhány ablakban kigyullad a fény, A szürkületben mintha elém jönnél, Hogy te vezess! Örömmel jössz felém. Hozzád indultam, ki a temetőbe! Nem siratni jöttem, hanem emlékezni. Gyújtani egy gyertyát, ne menj feledőbe, És egy szál virágot a sírodra tenni. Megköszönni, hogy voltál - s még mindig vagy - velem, Hogy tőled, általad szebb az életem, S hogy annyi szép emléket hagytál itt nekem! Nyugodj hát békében, még mindig szeretlek, Nem hal meg az, kit el sosem felednek!" |