| Keresés |
|
"Már egy esztendö múlt el azóta, Csak az évszakok változnak rendre,de te itt vagy, Vàltozatlanul,fiatalon,csendben,és maradsz is itt mindaddig velünk, Míg mi is az örök idök végtelenjében el nem merülünk. Miklós fiunk emlékére,szeretö szülei és növéré" |
|
"Az elsö egy év nélküled Immár egy éve hogy szíved örökre megállt dobogni,feladtad a hösies harcot,melyet az életedért vívtàl. Azòta mossák keserü könnyek arcunkat, azóta fáj a szív egyfolytában nagyon. Vajon hol vagy most,hol keresselek? Teszem fel a kérdést szüntelen,de megtaláltam a választ azt hiszem. Itt vagy velem a szívemben,itt tudom mindíg meglellek,innen el nem eresztelek! Szeretném ha tudnád:szeretünk ès mindig szeretettel emlékezünk ràd,mert ezt az egyet nem tudja tölünk elragadni a halál! Drága öcsém, Miklós emlékére,szeretö növére és szülei" |
|
"Születésnapodra 42 csillag ma különösen szépen ragyog az égen, jelezvén az ünnepet, hiszen ma van a 42. születésnapod. Túl rövid volt életutad és sajnos már nem érhetted meg ezt a napot. Nélküled ünnepelünk csendesen, némán, csak a belőlünk áradó fájdalom hallatja hangját. Szomorúan telnek napjaink nélküled, hiányodat nem tudja pótolni semmi sem. Életünk része voltál és maradtál, szívünkbe zártunk és ott élsz velünk tovább. Születésnapi kívánság gyanánt nem mondhatunk mást, mint azt, hogy legyen örök álmod csendes és nyugodt, és a menyország fénye vezessen az örökkévalóság felé vezető utadon! Drága öcsémnek Miklósnak emlékére, nővére Kriszti" |
|
"Karácsony van és te nem vagy velünk. Felcsendül a karácsonyi dal a templomban és te nem hallhatod, körül üljük az ünnepi asztalt, de te nem ülsz közöttünk. Viszont te hallod a mennyben az angyalok énekét, és látod az égi fényességet, amely téged körül ragyog. Karácsony? Ünnep? Ez már nem az nélküled. A világ körülöttünk gyászba öltözött, szívünkbe a fájó szomorúság költözött. Elmentél, itt hagytál, nem búcsúztunk és ez nagyon fáj. Hogy mit szeretnék karácsonyra ajándékul? Szeretném, ha mégegyszer megfoghatnám a kezed és többé soha, de soha nem engedném el! Szeretném, ha mégegyszer láthatnám csillogó szemed ahogy rám nevet! Ha hallhatnám a hangod ahogy mondod: ne aggodj én már jól vagyok! Karácsony ünnepe elmúlik, de a fájdalom a szívünkben marad. Kialszanak a karácsonyi fények, aludd hát te is örök álmodat. Ha majd a fények újra kigyúlnak, akkor majd egyszer ott valahol az örökkévalóságban újra együtt leszünk és akkor soha többé el nem válunk. Drága öcsém emlékére, szerető nővére." |
|
"Hol vagy, merre fújt a szél, mióta nem láttalak hová kerültél? Gondolsz-e rám, mert én mindig csak rád gondolok?! SZERETLEK, SZERETLEK NAGYON!!! Drága férjemnek Eszterhai Ferencné" |
|
"az emlékezéshez nem emlék hanem szeretet kell" |
|
"Oly régi emlékek, melyek megfakultak már, mint hányódó tengeren régmúlt ereklyéink. Vissza nem hozzák a múlt köpenyét. Vágyunk a csendre s emlékeinkbe burkolódzunk. Az Úrnál oltalmat találunk s fejet hajtunk, mint egykor tettük azt. Vétkeinkkel beterít minket a fájdalom, mégis megfürödve várjuk a holnap kerekét. Ablakomon fény ragyog s beköszön a boldogság. Megpihenten térek Atyám udvarába, oltalmat találva az örökmezőn." |
|
"Fehér sziklák, még emlékszem rátok! Mennyit sétáltam közöttetek! Arra minden kopár, forrón perzselt a nyár, szél se rezdült a tenger felett! Fehér sziklák, ti láttatok mindent, mikor elfogott engem a láz! A kis öbölhöz siklott a bárka s a bárkán egy öreg halász. Mellette állt egy gyönyörű lány. Tudtam jól, valaminek történnie kell! Láttam az arcán, már ő is várt rám, s bíztatott szép szemeivel! Együtt láttuk a holdfényt a parton, csókra csók hullt, de már nincs tovább! Jött a hajnali fény, s egyedül álltam én, soha többé nem láttam nyomát! Ha a víz felett sirályok szállnak újból idézik azt az időt! Ugye ez nem volt csalóka álom? Fehér sziklák ti láttátok őt!" |
|
"Csak a jók mennek el" |
|
"Saját halálunk sose fáj úgy, mint mások halála. Ó, könnyű neked, elbírod nélkülem a sírt, de bírjam, nélküled, az életet?" |
