"Ha szeretsz valakit, az sosem érhet véget. Továbblépünk, mert muszáj, de az elhunyt a szívünkben marad."

"November


Az ősz legutolsó virágait
szedem. November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
S ez így lesz most már mindig, mindig így.
Most lettem öreg, céltalan a vágy.
Gördűlne elém az egész világ,
nem jutnék benne, csak a sírodig.
Apró csillagok, kék s arany szemek,
szerények, fakók, ismeretlenek
gyűlnek csokromba, szerényebbeket
már te se kívánhatnál.Gondolatban,
míg szedtem, te kisértél, szép halottam,
s most árván nézem őket: kinek adjam ?"

Szabó Lórinc

"Ne vádoljunk senkit a Múltért ,A vád már úgy is hasztalan, Talán másképp is lehetett volna ,De most már mindennek,De mindennek Vége van !"

NEM

"id.Ónodi János: Ahol a csend honol

Demecser városnak van egy homokhegye,
Annak találóan Cseréshegy a neve.
Mert hogy itt helyezik nyugovóra,
Kinek lelke a menny felé hosszú útját rója.

Könnytenger lehetne a fájdalom könnye.
Kiért ott hullt a könny, ott van eltemetve.
Tiszteljétek élők azt a homokhegyet!
Ott még található csend és tisztelet.

Nagyon régi temető, mégis tiszta minden,
Rengeteg sok virág és csend honol itten.
Van miért. Tiszteljük azt a homokhegyet!
Sok-sok ember pihen már itt, ki sokat szenvedett.

Nekem is most jött el az utolsó óra,
Kérem itt helyezzenek örök nyugovóra!
Lelkem hogy hol köt ki, azt tudni nem lehet.
Adjátok az anyaföldnek fáradt testemet."

"csodás valóság voltál most utolérhetetlen valóság lettél nyugodj bákében édesanyám"

károly baja

"Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk.
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."

"Én fognám a kezedet
vissza hoználak ha lehet
de sajnos ez csak ábránd
de az emléked megmarad
és örökké szivembe zártalak
mindig emlékszek majd rád
amig ujjat és ujjat dobban a szivem
s az életem után legalább újra veled leszek
szeretett unokád küldi ezt most neked.
és örökké szeretni fog téged szeretett családod."

Androkity Katalin

"Pihenj Te drága sziv, mely megszüntél dobogniszerető jóságod nem tudjuk feledni"

"Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el! Nyugodj békében"

"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."

Mary Elizabeth Frye