"Volt valaki,kit nagyon szerettem
De már nincs velünk,elvesztettem.
Azt a kedves szívét nem feledem soha
Az élet lehet bármilyen mostoha.
Szeme volt a jóság,őszinte csillogás
Érzékeny lelkében sok volt az aggódás.
Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete
Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve.
Ha valami fájt nekem,velem szenvedett
Ha boldognak látott,együtt örvendett
Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott.
Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott
Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott.
Élénken él bennem e sok szép emlék róla
Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra.
Mert ő egy jólelkű asszony volt
Ha valami bántotta nem nagyon szólt.
Mától az égből figyeli lépteinket
És hogy az élet szép arra sugall minket
Tovább kell menjünk s éljük életünk...
De vele elveszett valami örökre belőlünk.
Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben
Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében.
Ő nem más,mint az én Drága,jó Nagymamám
Aki már az égből mosolyog le rám..."

"Könnyezve írom e sorokat, mert 1 éve elment közülünk kit szerettünk, megrendülve fogadtuk amikor közölték velünk, hogy te már nem vagy többé. Hiányoznak azok az ételek amiket nekünk készítettél azért, hogy ne menjünk haza főztöd nélkül.
Nagy lelkesedéssel vetetted bele magad a kerti munkákba, s dolgoztál fáradhatatlanul késő délutánig vagy akár sötétedésig is, hogy munkádat teljes mértékben elvégezd.
Most, hogy ennyi ideje nem látunk téged, még mindig úgy érezzük mintha itt lennél velünk, csak már nem testben és nem ezen a világon, hanem egy olyan világban ahol nem kell azon fáradoznod, hogy mindent tökéletesen csinálj és minden időben elkészüljön. Egy olyan világban élsz már, ahol a lelkeddel figyelsz minket, ahogy
itt ezen a Földön éljük mindennapjainkat.
tAmióta nem látunk téged azóta erősödik bennünk az érzés, hogy te még mindig itt vagy velünk.
Ha életben nem is, álmunkban látunk téged és minden nap rád emlékezünk.
Nagyon hiányzol mama, szeretném ha gyakran eljönnél hozzánk és jelenléteddel enyhítenéd a lelkünkben dúló fájdalmat amit érzünk mióta elmentél."

Édike

"Ezeregy éjszaka nélküle,mintha mesébe lennék,
S nem hiszem el,hogy,,Őmár csak emlék!
Feltör az elmémbe,egy régi emlék.
De jó is lenne,ha én is a mesébe lennék.
Ülök a szobámban,Te vagy mellettem,
Fogod a kezem,csókolsz hevesen.
Ez csak egy álom,az ezeregy éjszaka?
Egy érzés talán,mi eszembe jutott?
De nem!! A valóság tör rám újra!
Szeretném a kezedet fogni, újra és újra!
Ezeregy éjszaka,mintha mesébe lennék,
Úgy tör rám újra,ezer és ezer emlék!
De nem mese ez,ez igaz valóság,
És ,,tecsak egy emlék vagy,nem a valóság!
Szabad vagy,nincsen már kötelék,
Nem maradt más,csak az emlék!
Egy emlék vagy,mely örökre szívemben él!!"

Hegedüsné Valéria

"ÉDESANYÁK EMLÉKÉRE ✝
Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.

Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.

Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek,
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.

Kun Magdolna: Anyámról álmodtam"

Kun Magdolna

"Anyának

Anya, anya kérlek ne sírj, tudod egyszer találkozunk még.
Nem vesztem el, csak testem elfáradt s kicsit elköltöztem.
Reggel napsugárral üzenek neked, este holdfénnyel küldök jelet.
Jaj, te, ne sírj már! Jól vagyok és minden rendben.
Ölellek, szívből, szeretettel."

Schulcz Gáborné

"Üzenem anyának

Valamit mondanom kell hogy ne legyen bánattal tele a szíved:
Bár nem maradhattam sokáig veled, mindvégig nagyon szerettelek.
Nem vesztettél el, csak testem pihen, de lelkem él az örök fényben.
Valamit mindig tudnod kell: Nem szerettem így senkit, csak téged."

Schulcz Gáborné

"Any, ne sírj

Anya, anya ne szomorkodj hogy elmentem,
mert Jézus Krisztus így rendelte el nekem.
Ne sírj és ne haragudj rám,
inkább emlékezz és gondolj rám.
Tudod, nagyon jó volt köztetek lenni,
de sportszívem elfáradt s el kellett indulni
a fénybe, ahová csak egyedül mehettem
s nem lehettek mellettem akiket szerettem.
Anya, anya ne sírj és ne is haragudj rám,
csak emlékezz és gondolj rám."

Schulcz Gáborné

"Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért.
Végső utadra indultál megnyugodva, gondolatban kisértünk égi otthonodba. Ott fent míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod."

Tihanyi Zs

"Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása…
Szálljon reád nagymamám
Az Isten áldása!"

"Nincs hazatérés többé

Mikor útra keltem, még nem tudtam,
hogy ez volt az utolsó utam.
Nem térek hozzátok vissza, többé soha,
hogy sorsom velem ily mostoha.

Hisz még fiatal vagyok, élni akartam még,
ez a szörnyű baleset miért pont engem ért?
Ámokfutók áldozata lettem Én,
kik felelőssé váltak rövid életemért.

Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom,
fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom.
Nincs már alkalmam megköszönni nektek,
azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket.

Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi.,
Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni.
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,
szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.

Körösné Erdősi Anna"