"Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, nem alszom.
Ezernyi fúvó szél vagyok, a hó gyémántragyogása vagyok.
Az érett magba zárt napsugár vagyok. Őszi eső vagyok,ha nyugodt reggelen felébredsz.
Az égre kelő madarak Fürge szárnycsapása vagyok. A csillagok éji fénye vagyok.
Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, nem alszom.
( Mary Frye )"

"Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom.
Az idő nem gyógyítja sebeinket,
Mert Te igazán szerettél bennünket.
Egy célod volt: a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni."

"Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg."

"Semmi a halál, mert én én vagyok, ti pedig ti.
Számotokra örökre az maradok, aki voltam.
Nevezzetek mindig úgy, ahogy eddig is tettétek
És beszéljetek hozzám, ahogy eleddig.
Ne váltsatok stílust, se ünnepélyesek se szomorúak ne legyetek.
Nevessetek mindazon, amin együtt nevettünk.

Imádkozzatok, nevessetek, gondoljatok rám.
Imádkozzatok érettem,
Hogy nevemet házamban továbbra is úgy ejtsék ki,
Mint ahogy eddig,
Anélkül, hogy másként csengene,
Vagy hogy árny vetülne rá.
Az élet jelentése mit sem változott,
Fonalát át nem vágta senki.
Miért is ne emlékeznétek rám
Csak azért, mert már nem vagyok szem előtt?
Higgyétek el, a közeletekben leszek,
Csak az út túlsó oldalán."

Henry Scott Holland

"Sírtál, minden éjjel,
könnyeid tengerével,
visszahozni nem tudod már ki messze jár.
Újból átölelnéd,
lennél, aki megvédenéd, mindentől, mindenkitől.
Némán elíisérnéd felhőkön át, de az ég kapuját nem lépheted át.
Engedd el, mennie kell,
hiszem Ő a Földnél jobbat érdemel
így jó, nem éred el
de átölel majd ha jó leszel."

"Múlt éjjel, miközben aludni próbáltam,
lányom hangját hallottam.
Kinyitottam a szemem és körülnéztem,
de nem láttam őt.
Azt mondta: anyu, hallgass meg, kérlek,
meg kell értened,
hogy Isten nem vett el tőled,
csak megfogta a kezemet.
Amikor a fájdalomtól felkiáltottam
abban a pillanatban, amikor meghaltam,
Isten lejött hozzám, megfogta a kezem
és maga mellé vont.
Maga mellé vont és
megszabadított a nyomorúságtól és fájdalomtól.
Földi létem véget ért,
megtaláltam a boldogságot.
Megtaláltam a válaszokat az álmaimra
és mindenre, ami lehettem volna.
Annyira szeretlek, annyira hiányzol,
mindig a közeledben leszek.
A testem örökre elment,
de a lelkem soha nem hal meg!
És ezért, tovább kell lépned,
élni a napjaidat.
Csak értsd meg:
Isten nem vett el tőled,
csak megfogta a kezem.
Csak megfogta a kezemet.....

Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az é"

"Csillagok őrízzék nyugogt álmod."

"Volt egyszer egy mese, nem mondtak el végig, nem jutottak tovább, csak a közepéig, Beleszólt a végzet ebbe a mesébe, amikor a legszebb volt,akkor hagytak félbe..."

"Ott vagy most már ahol,senki se lát,
Ott vagy most már ,ahol semmi se fáj.
Ott vagy ahol már nincsenek kérdések,
Ami utánad maradt szín tiszta érzések.

Gondolatban sírodnál,suttogom neved,
Gondolatban sírodnál,meg fogom kis kezed.
Gondolatban azt kívánom,hogy legyél itt velem,
És te ott vagy mert érzem,hogy szorítod a kezem.

S ha majd én is egyszer lecsukom majd szemem,
Ne fájjon már semmi,csak te legyél ott velem.
Ne sírjon az ki,aki akkor nem jöhet még velem,
Mert aki utánam jön annak én nyújtom majd kezem."

Egy szomorú Édesanya.

",, Akik szerettek és emlékeztek rám,
Mondjatok el értem egy imát.
Emlékem itt hagyom köztetek,
Mindenkitől búcsúzom Isten Veletek"