"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként."

JUhász Gyula

"Most mit tegyek

Tengelyéből kifordult a világ -
összetört életem húsbavájó szilánk.
Fagyott énem kiolvad szememen,
Anyám! már csak gondolatban beszélsz velem.

Nem hallom a hangod, üres itt belül,
csillagközi térben fájdalmam repül.
Nem hívlak vissza, nem követellek,
tudom, e földön szenvedtél eleget.

Várom, a könnyeim tán majd elapadnak -
egy szó, egy emlék, s arcomon lefolynak.
Sikítva kiáltó üresség a lelkem,
bénult akarattal vontatom a percem."

Ismeretlen

"Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!
Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!
Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!"

"A temető kapuja szélesre van tárva,
Útjait naponta sok-sok ember járja.
Van aki virágot, mécsest visz kezében,
S olyan is, aki bánatot szomorú szívében."

"Véget ért a szenvedésed,
Szívedben már nyugalom,
Miénkben, kik itt maradtunk,
El nem múló fájdalom."

Ismeretlen

"Csak az idő múlik, feledni nem lehet, mert fiatalon tört ketté az életed.
Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek gyermekét fedi a sírhalom. . . . . .
Én már tudom, mert magam is próbálom, Még az ellenségemnek se kívánom. . ."

"Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak tovább, csak a közepéig,
Beleszólt a végzett ebbe a mesébe, amikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe..."

"Édesapámhoz

Csillagokban van a lelked,
Elindultál és meglelted.
Ezüst tüze ősz hajadnak,
Fényét küldi csillagoknak..."

"Idebenn, legbelül egy dallam, csak rólad mesél.
és én szüntelenül vágyom hallani."

"Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.
Ott van Ő, ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Ő, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.
Ő ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.
Ő vígasztal, ha sírni lát, mert Ő vigyáz Rád.
Imáidban kérjed Őt, kérjed, hogy adjon erőt.
Hogy elviseld mi bánt, mi fáj, kérjed hogy Ő vigyázzon Rád.
Kérjed hogy, őrizze minden lépésedet,
Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled!"