"Csendesen alszik, megpihent végleg
angyalok bölcsője ringatja már
nem jöhet vissza, hiába hívjuk
emléke szívünkben otthont talál."

"Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben."

"Megpihen a dolgos jó apai szív
áldás és hála övezi e sírt,
Szerető férj voltál drága édesapa
Bánatos családodnak most az őrangyala"

"Szomorúan búg a galamb
sírod felett édesanyám.
Csak én értem szép, bús szavát
amíg hozzád imádkozám.

Azt mondaná ez a madár,
ne sírjak már olyan nagyon,
kedves anyám gondol reám,
föld alól is velem vagyon.

Mert az anyák nem felednek,
holtukban is vigyáznak ránk.
Szeretetük nem hal vélük...
Szóljon értük a "Miatyánk"!"

"A temetőben

Itt vagyok a temetőben,
Megint Hozzád jöttem,
Ezúttal, most sajnos,
Semmit nem sütöttem.

Nincsen meglepetés,
Aminek örülhetsz,
Csak a néma csend,
Ami már körülvesz.

Te, aki a nyüzsgést,
Az Életet szeretted,
Az, aki ismert,
Semmit sem feledhet. .

Vizesre táncoltad,
Bálon a hajadat,
Mindent megoldottál,
Volt Benned Akarat.

Az a sok minden,
Amiket Te tettél,
Olyan szinte, - mintha,
Vagy 80 évig éltél.

Sosem voltál lusta,
Mindig is volt dolgod,
Úgy csináltál mintha,
Nem is lenne gondod.

Kicsi lelked tudom,
Mégse volt boldog,
Ha tehettem volna,
Megoldom a gondod.

De már nincs mit tenni,
Csak egy rózsát hoztam,
Te voltál az első utam,
Ide jöttem nyomban.

Néma csend és béke,
Egy árnyékos részen,
Leguggolok és csak
Elmerengve nézem.

Másnap reggel várom;
„Ez csak egy álom”,
De magamhoz térek,
És a valóságot látom…"

"Kedves anyám, drága kincsem,
vár Földanya hideg öle,
nem láthatlak soha többé,
szívemben élsz mindörökké.
Örvendjetek jó emberek,
Krisztus fénye rátok ragyog!
Nézzétek el most énnékem,
fájdalmamban térdre rogyok.
Én jó Uram vigyázz reá
odafent a magas égben,
legyen végre nyugodalma,
megpihenő áldott létben!"

"Epilógus

A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!"

Juhász Gyula

"Lelkem fénylő tükre könnyekkel van teli,
Szívem hiába kutat, szívedet nem leli.
Nyújtanám Feléd karom, de nem jő felelet.
Amíg élek, szívemből el nem fogy a szeretet."

Tóth Zsuzsa

"Miért ilyen kegyetlen az élet?
Oly rövidre szabták Néked - e Földi létet.
Most már az angyaloknak dalolsz gyönyörűt,
Talán még sosem hallott dallamot - szépet."

Tóth Zsuzsa

"Álmodd az angyalok álmát,
Táncold az angyalok táncát,
Ne fájjon már semmi Neked
Ott fenn, a csillogó Égben.
Elsuttogom imám itt lenn,
Az Istent én csak erre kérem."

Tóth Zsuzsa