"Békésen nyugodott,
Mély álomba szenderült,
Csillagfény kísérte utolsó útjára,
Hol a mennyel egyesült!"

"Számomra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.
Ami neked szent és nyugalom, az nekem örökös fájdalom."

"Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk -
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!..."

Ady Endre

"Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad!"

"Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.
Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,
figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.
Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,
vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,
higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna."

"Nem búcsúzunk,velünk maradsz.
Üzenünk a csillagokkal.
Lágy szellő, ha simogat.
Érezzük majd te küldted azt!"

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek.
Hiába múlnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk, csöndesen még!"

"Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!
Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!
Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,
Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!
Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!
Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!
Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!"

"Van egy jó hely, oda megyek
lerakom ott a terheket
ott fenn a hegyen, van az a hely
ahol a szív békére lel
a Golgotán áll a kereszt
ha bűnös vagy odamehetsz."

"Néha állj meg egy pillanatra,
Dobd el a gondodat egy percre,
Csukd be a szemed és gondolj azokra,
Akik már nem lehetnek veled.

S ha mosoly ül az arcodra,
Jól őrizd meg azt a képet,
Szebb lesz a te napod is,
Ha vigyázol az emlékre."