"Néha a szenvedés gazdagítja a lelket, néha épp ellenkezőleg, összetöri. Az élet titka, hogy túlél minden sérülést és minden seb beheged. Ám a valóságban egyetlen szív sem maradhat érintetlen."

Danielle Steel

"Csak néztelek, ahogy az ágyadban fekszel
Kezed kezemben nyugodott...
Szemed már csak merengett,
Sosem tudom meg mit látott...
Talán egy távoli csillagot?
Búcsúztál, csak akkor én még nem hittem...
Tudtam, hogy már nem tehetek semmit,
Itt már kevés a szeretet...
A test feladta harcát
És a lélek szabadon repülhet...
Könnyes szemekkel
Elindultál azon a magányos, utolsó úton,
Amely a felhők közé vezet,
Ahol a sóhajok csenddé szelidülnek,
És, megpihennek a fáradt szívek...
Elengedtem hát azt a kezet,
AMELYNEK ÉN ADTAM NEMRÉG AZ ÉLETET!
Édesanyád"

Nem tudom

"Jóságos szíved míg élt,
mindig engem féltettél,
és itt hagytál engem betegen,
s te mentél el helyettem."

"Eddig éltél, most haltál. Szerettünk, öleltünk, imádtunk.
Nem vagyok boldog, és ez fáj nekem. Ha vissza jönnél,
bizony sose bánnám.
Mindig az jár fejemben vissza jössz.:(
Nagyobb fájdalom vesz körül, még nagyobb fájdalom.
De nem tudsz vissza jönni. nagyon sajnálom.

:("

Gvendolin

"Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!"

"Üzenet jött a fényből, angyali:
hogy a sírást el lehet hagyni,
Mert Anyu is tovább él valahol,
Hol béke és szeretet honol.."

Fodor Katalin

"Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah
Ki fog téged megint fölkelteni?
Sirat szülőd, és mondja Kelj fiam,
Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem!
Mind hasztalan, te meg nem hallod őt:
Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid,
Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled."

Vörösmarty Mihály

"Mikor az erőm elhagyott
És a lelkem roskadozva vittem
Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten."

"Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél,
Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél,
Szívünkben itt él emléked örökre,
Ha látni akarunk, felnézünk az égre."

"„Kölcsön adtad nekünk Uram,
és ő a mi boldogságunk volt,
visszavetted tőlünk,
és mi visszaadtuk,
panasz nélkül,
de fájdalommal teli szívvel.
Köszönjük neked Uram,
hogy ő a miénk volt,
és az is marad,
mert aki szerettei szívében él,
az nem hal meg, csak távol van."

Szent Ágoston