"„A halál nem jelent semmit
Csupán átmentem, a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül....
csak mert a szemed most nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép
gyöngéd szeretetem.
Kérlek, légy szíves.... ha lehet, töröld le a könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem....”"

Szent Ágoston

"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk s nem feledünk Téged."

"Rezzenéstelenül Semmibe révedtél, Minden porcikádba Jeleket vésettél. Stigmádat viseled, Illannak emlékek, Álmok és rovátkák, Megfakult kellékek. Nyomták a pecsétet Tetteid tettekre, Szárnyakat ruháztál Aprócska szentekre. Törékeny szeretet, Vívódás szüntelen, Széthullott vonások, Elfásult küzdelem. Mozaikdarabkák, Millió emlékkép, Szétesett arcvonás, Porrá vált eszménykép. Emléked örökké él!!! Nyugodj Békében"

"Könnyezve állok a hír hallatán. Ó édes Istenem, kérlek vigyázz Reá! Torkom elszorul, hiányozni fogsz nagyon. Emléked szívemben őrzöm, mert szeretlek nagyon. Odafönt csendes legyen álmod. Kísérje utadat a Jó Isten és a fény, a felhőkön túl találkozunk egyszer még."

Horváth M. Zsuzsanna

"Én nem ismertelek, de földid vagyok, hát ég Veled !"

Juhász Szilvia

"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te soha nem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok."

"Lelked igazi otthona a Csend."

"Az úton mely véget ért megpihent a vándor fény ami átőlel lett otthona mától...."

"Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
Ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
És a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán
Őszi eső, mely gyengéden alászáll.
Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
Hogy madárraj száll arra szárny suhogva,
Ha szíved csendes éjben engem érez,
Én sugárzom rád, csillagként ragyogva.
Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!"

"Te kis virág mindenünk, őrködj mindig felettünk..."