"Szemünkbe látjuk arcodat fülünkbe halljuk hangodat Bennünk igy maradsz meg örökre örökké szeretve!"

"Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!"

Buda Ferenc

"Szívünkben örökké élni fogsz!"

"Egy tökéletes világban ez sohasem történt volna meg, egy tökéletes világban Te még mindig itt lennél .."

"Az élet olyan, mint a viharos tenger,
melyben csak dolgozik az ember.
Egyszer ha céljára talál,
csónakját felborítja a halál.
Álmod örök és időd végtelen,
de itt megszűnik minden értelem.
Ki annyit élt, sír el nem temeti,
emlékét a hála szent kezekkel öleli."

"A szeretet soha el nem múlik!"

"Reméltünk sok szépet, boldog öregséget,
De a kegyetlen sors mindent összetépett."

"Kiket szeretsz s akik szeretnek
Ha bántanak s megsebeznek
Ne haragudj rájok sokáig!
De öntsd ki szíved, s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét
Bocsáss meg hidd enyhedre válik
egymást hányszor félreértjük
S szeretteinket hányszor sértjük
Bár szívünk éppen nem akarja
Mi is talán vérzünk a sebben
Nekünk is fáj, még élesebben
Ne légy Te büszke légy őszinte
híved legott azzá lesz szinte
Oszlik gyanú, megenyhül bánat
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!"

Gyulai Pál Tamás

"SZERETETT KEDVES HALOTTAIM EMLÉKÉRE

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled."

"Küzdőttél, de már nem lehet,
a cend ölel át és a szeretet.
A te szíved már nem fáj,
de a miénk vérzik,
mert a fájdalmat csak az élők érzik.
Számunkra sosem leszel halott,
emléked örökké él, mint a csillagok."

/MM/