| Keresés |
|
"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. [...] Azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát..." |
|
"Volt egy bűvös gyertyám azon a te neved meg ígértem neked hogy soha nem alszik el. De jött egy nagy vihar és elvitt magával. Ó istenem mért vitted el? Hisz szerettük őt. Egy nagy lyukat fúrtál szívemben mit senki sem tudd be tömni." |
|
"elmentél tőlünk de tudjuk hogy ott jó sorsod lesz mégis fájó szível búcsúzunk de emléked öröké élni fog a szívünkben." |
|
"Kell ott fenn egy ország Mely talán ránk is vár Kell ott fenn egy ország Amit senki nem talál Kell ott fenn egy ország Mely bárkit átölel Kell ott fenn egy ország Amit sosem rontunk el" |
|
"Lenn a félhomályban gyertyaláng lobog, mond mért sír a szél és sírnak az angyalok. Fehér ruháját összetépve áll a szomorúság, a kimondott gondolat visítva száll tovább... Összetört szívünk rejtekén egy férfi képe pihen, Az út szélén, a porban már minden összetört. A jövő a múlt tűzében füstként elszökött. Mondd, mért sír a szél, mért zúgnak a harangok? Az áldozat oltárán ott vagy. NYUGODJ BÉKÉBEN" |
|
"Valaki végleg elmehet, őrizd meg emlékét, és el ne feledd, így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll, vár a túlsó parton, hol nincsen határ." |
|
"Máig sem hisszük el, hogy végleg elmentél. Pedig ott térdeltünk kihűlt testednél. Fogtuk, míg lehetett, drága két kezed, Könyörögve kértük, Istenem segíts meg! Szerető szívedben csend és béke, A miénkben élni fogsz, MINDÖRÖKRE!" |
|
"Most is érzem ölelő két kezed, nagyon hiányzol, nagyon rossz nélküled!" |
|
"Álmodj egy szebb világot, felhők közé sok virágot, ahol boldog lesz majd minden ember, szívárvány teli az összes reggel!" |
|
"Máig sem hisszük el, hogy végleg elmentél Pedig ott térdeltünk kihült testednél. Fogtuk, míg lehetett drága két kezed, Könyörögve kértük, Istenem segíts meg! Szerető szívedben csend és béke A miénkben élni fogsz, mindörökre!" |
