"Olyan szomorú nélküled lenni,
Téged mindenütt hiába keresni.
Téged várni, ki nem jön többé
Szeretni fogunk mindörökké."

"Másképp lenne minden hogyha velünk lennél,
Ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél.
Elvitted a fényt, a derűt, a meleget,
Csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet.
Ez a gyertya most Érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben!
Ki vigyázol ránk odafentről,
S lelkünkhöz szól a végtelenből."

"Sírva írom szomorú gyászdalom,
Nálad jár minden gondolatom.
S hogy örökre elmentél
Elfogadni soha nem tudom."

"Szereteteik kiléptek az életükből, elszakította őket a
halál, a válság meg néhány olyan körülmény, amelyeket egyikük sem kívánt. Az élet hullámverése könyörtelenül messzire sodort tőlük, személyeket, helyeket, kedves pillanatokat."

Danielle Steel: Biztos menedék

"Sosem búcsúzz el, minden új nap egy új remény van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért..."

Homonyik Sándor

"A szívemben mindig marad egy hely,
amit tőled senki sem bitorolhat el.
A tiéd marad drága apa,
amíg nem megyek én is a sírba."

"Régen, mikor kicsi voltam,
Édesanyám kezét fogtam,
elvitt, ahol Papám feküdt,
ahol fejfa volt mindenütt.

Fejfák alatt gyertyák égtek,
Anyám súgta: - Régen éltek!
Éltek, de már itt alszanak,
eltemetve, itt nyugszanak.

A sírkertben-lázban égtem,
ahogy Anyám arcát néztem -
a szeméből könny patakzott,
és a térde megbicsaklott.

Ajkai közt imát mondott,
egész testem megborzongott!
Átölelt, és úgy közölte,
miért járunk temetőbe.

Megértettem, felnőtt lettem.
Általa új erőt nyertem -
tisztelgek a sírok előtt,
hisz szerettek Ők azelőtt.

Kegyeletül gyertya égjen,
világítson át az éjben!
S egy gondolat erejéig,
repülj a hit tetejéig!"

"Égett a gyertya és meglobbant, ha a lehelet, vagy a gondolatok elreppentek mellette; a lehelet aztán szétesett, a gondolatok fáradtan leszálltak, mint a haldokló madár, és elmúltak."

Fekete István

"Meggyújtják a gyertyát, a láng felszökik, kinyújtózik. Örül, hogy életre keltették. Ráfekszik minden fuvallatra, légmozgásra, kihasználja azokat, tudván, milyen rövid az élete. S lassan elfogy, egyre szomorúbb, egyszersmind egyre kétségbeesettebb, végül már reszket, csapong, mielőtt belefúlna az olvadt viaszba."

Vavyan Fable

"Látogattunk. Minket senki se látott.
A temetőbe vittünk ki virágot.
Kik idejöttek egyszer, egy napon,
ki voltak írva sok-sok kőlapon.
Elmondtad, Nagyi, mi élők vagyunk,
De közülünk egyenként itt hagyunk
valakit mindig..."

ismeretlem