"Ma is csak úgy mint réges régen, Ő volna végső menedékem. Mindent mi fáj, mi szívem tépi, el sorolnám sorba Néki.
Fejem áldott keblére hajtanám, hogy ha élne még az Édesanyám!."

"Ha véget érnek a földi harcok meglátom újra a kedves ARCOT, mert nem halt meg Ő csak előre ment mennyei hazát cserélt földi helyett."

"Keresheted őt, nem leled, hiába
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
Akárki megszülethet már, csak ő nem."

Kosztolányi D.Halotti Beszéd

"47 évig szolgáltam Unitárius Egyházamat, Isten és emberszeretettől vezérelve... A kibúcsuzás órájában felteszem a kérdest: Mi marad meg az én tevékenységem eredményéből a jövő számára? Pál apostol felel nekem, s neked is, testverem: Most azért megmarad a hit, remény és a szeretet. Megmarad tehát a szeretet..."

"Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet
elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled
kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell
gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy
elmentél közülünk."

"Sírtál, minden éjjel, könnyeid tengerével
Visszahozni nem tudod már ki messze jár.
Újból átölelnéd, lennél, aki megvédenéd, mindentől, mindenkitől.
Némán elkísérnéd felhőkön át, de az ég kapuját nem lépheted át.
Engedd el, mennie kell, hiszen Ő a Földnél jobbat érdemel
Így jó, nem éred el, de átölel majd, ha jó leszel."

Mester Tamás - Ne sírj hát

"Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél.Ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél.
Elvitted a derűt, a meleget,csak egy fénysugarat hagytál: az emlékedet.
Ez a gyertya most érted égjen.Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol ránk onnan fentről, S lelkünkhöz szólsz a végtelenből."

"Miféle földalatti harc Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán
tünődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merűltem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsu mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogycsak
szeretni merészelhetünk
egy"

"Hol jársz drága gyermekem? ! ? ! . . .

Hol van az a csillag, amely hozzád vezet?
Hol van az a madár, mely énekli a neved?
Hol van az a szellő, mely összekócol téged?
Hol van az az utca, amely őrzi a lépted?
Hol van az az éj, mely ringatja az álmod?
Hol van az út vége, ahol majd meg kell állnom?
Merre induljak, ha majd mennem kell?
Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell?
Ott ahol testben nem, de lélekben létezel!"

"47 evig szolgaltam Unitarius Egyhazamat,Isten es emberszeretettol vezerelve....A kibucsuzas orajaban felteszem a kerdest:Mi marad meg az en tevekenysegembol a jovo szamara?Pal apostol felel nekem,s neked is,testverem:Most azert megmarad a hit,remeny es a szeretet Megmarad tehat a szeretet."

Jakab Denes Kibucsuzo pred.