M ind ig velünk maradsz.                                          Számunkra örökké élni fogsz!     Jó barát ki erre jársz Itt csak egy szomorú emléket, találsz, Fiatal fiút őriz e föld, Csendben idézi fel őt Már nincs ho lnap, ennyi volt az élet, sirassatok csendben, én a szívetekben ÉLEK. Csa k az tudja mi az igazi fájdalom, kinek gyermekét, testvérét fedi a sírhalom. A kapu nyitva áll, de te nem jössz haza többet soha már. Mint fehér galamb, lelked messzire száll. A mi könnyes szemünk Téged többet sose lát. Hiába viszünk sírodra virágot, eltemettük veled az egész világot.   Míg élünk soha nem feledünk .     Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer nélküled lesz vége az évnek. A világ, hatalom és értelem, Nem értem miért tették ezt velem. Nem pörölök. Élek és hallgatok. Most Angyal vagy, Ha vannak Angyalok. De itt lent minden rút és ostoba. Nem bocsátom meg istenek ezt soha!   A feleség, aki eltemeti férjét; a férj, aki eltemeti feleségét: özvegy. A gyermek, aki elveszíti szüleit: árva. - Ám nincs szó, amely megnevezné a szülőt, aki sírba fekteti gyermekét.         Virágcsokorral kezemben. . . . . . . Emlékeim hadával szívemben. Sírodhoz érve halkan suttogom, Attilám itt vagyok.   Kegyetlen sorsodat búsan siratom, Halvány könnycsepp csordul le arcomon.  Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad. Te voltál az életem, az álmom Te voltál minden boldogságom. Amíg élek örökké szeretlek. Hiányzol nagyon, soha el nem feledlek. Könnyes szemmel fekszünk, úgy is ébred ünk.  Temetőben fekszik gyermekünk. Nehéz a sír, de még nehezebb a bánat, mely nyomja a szívét az egész családnak. Csillaggá változtál, barangolsz az égen, gyere mifelénk is, úgy, mint réges- ré gen. Szép, vidám életed 27 évig tartott, a sorsod akkor ott lezárult. A tested megszökött, de lélekben itt maradtál szeretteid között.  Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.   Felejteni téged soha nem lehet.

"Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja, keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . . Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . , onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve. Látom, ahogy huncut szemed mosolyog, és azt mondod nekünk: - Gyerekek, ne szomorkodjatok!  Köszönöm, hogy a Testvéred/Gyermeked lehettem, hogy megannyi felejthetetlen percet Veled tölthettem. Melletted az ember soha nem volt bánatos, csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos. A humorod lehengerlő volt, a jóságod határtalan, minden ember ilyen Testvért/Gyermeket kívánna magának. Küzdöttél. . . , soha nem panaszkodtál, én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál. Elragadott tőlünk ez a betegség, pedig Te - hogy legyőzd - mindent megtettél. Bátran szeme közé néztél a halálnak, akkor is amikor már tudtad: nem lehetsz győztese ennek a csatának. . . Erősebb voltál, mint bármelyikünk,  akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ? Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . , de Érted még ezt a próbát is kiállom. Csodálatos valóság voltál és most elérhetetlen álom lettél! Nagyon fogsz Hiányozni Nővérkém Nekünk! :( Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?  könyörögni, szenvedni kell azért hogy boldogok legyünk?  Nem sokat kértem, csak hogy gyógyuljon meg.  S élje át velünk mit ő már nem élhet meg.  Gyönyörű szemében a fény még csillogott.  Még az utolsó napokban is mosolygott.  Mosolygott mert hitt, mosolygott mert élt.  Semmi mást nem akart ő csak élni még.  Küzdött, még tudott, még volt ereje.  De a végzet őt is utolérte.   Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik.  Vezetik útját, amíg csak álmodik.  Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép.  Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.  Súgják meg a csillagok üzenetünk: hogy Szeretünk Mondják  meg azt neki, hogy  S  O H A S E M F E L E D Ü N K! :( A nyugalom illata belém költözött. Puha tollpihe ágyra lökdösött. Ízelítőt adott a vágyott világból, mely már ismerős elmormolt imákból: "Legyen meg a Te akaratod!" Ha ezt elfogadod és megérted, nem lázadsz, nem vérzel, csak őszinte alázatot érzel az erő iránt, mely körülvesz, s megvéd magadtól, és azoktól a falaktól, miket felépítettél haragból. Segít, hogy megértsd a lényeget, ne kergess téves képeket! Hunyd le a szemed és élvezd, angyalszárnyak susognak érted. Nagyon Hiányzol Nővérkém!  ? ? Születésnapodra Nővérkém :(  Drága Jézusom, te aznap  születtél, mikor testvérem  a mennybe szált, remélem  van, ki vigyáz rá.  Némán hallgatom a szelet  s közben egy dalt dúdolok  neked: kell ott fent egy ország,  mely talán ránk is vár.  Téged nem bánt már a világ,  körülvesznek virágok s angyalok,  így lelkem eltölti a nyugalom,  gondolatban kezed fogom. - Ismét égnek a mécsesek. Szól a Requiem fájdalma. Drága Nővérkém emlékének szól ma az angyalok kara. Kifogyott a testből a lélek. Elmosta a fájdalom mind amit csak hoztak az évek. Búcsúnak van az ideje itt. Utolsó suttogását hallom: "Hugocskám én is szeretlek." Visszatartottam könnyem, vigyázva hogyan feleljek. Hogyan hangzik el a búcsú? Nem tervezzük soha meg mi legyen az utolsó szó amitől a torkunk megremeg. :( - Nővérkém, hogyha hallasz!! Látod könnyes a szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod, nem vársz, hogyha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád, hol találom helyem! Hogy gondoktól már ne fájjon a fejem. Fáj nagyon, hogy nem vagy, a csönd is más volt Veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám, néha tedd meg kérlek…. csak egy-egy álmot kérek! S értelmet nyer a napom, ha láthatlak Téged! Tesókám, hogyha hallasz!! Látod, hogy kereslek, tedd széppé az álmom és tudd, hogy Szeretlek! Nagyon Hiányzol Nekünk Nővérkém, Nagyon Szeretünk!  :,( - - - - - Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, éreznének amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.- Mi Sose Felejtünk  El Nővérkém.... :(  

 

" " Suhanj a széllel az éjszakai égen, s a csillagokat kerülgesd ki szépen. Suhanj úgy, mint még soha, repülj boldogan, s mindennek örülj, mi szemed elé tárul az éjszakai tájban, de pihenj egy kicsit a hold karjában" "

Apukám Nyugodj Békében .

Túl nagy űr, amit hagytál, Búcsúzni sem volt időd. Úgy mentél el, nem is szóltál, Mert elhagyott minden erőd! Láttam a könnyet szemedben,  A reményt veszíteni. Utolsó harcodat vívtad, És én nem tudtam segíteni! :( A csend, a szó, a sírás, Minden rólad szól ma már. Mindent elvittél, amit adtál, Drága jó ÉDESAPÁM!!! :(

A Kolumbusz Humámgimnázium igazgatóhelyettese, az Etyeki Forrás főszerkesztője   sok- sok diák szerető Judit nénije, Kopcsik István szerető társa.

 

Azok a szeretteink  akik már " előre mentek" bár számunkra láthatatlanok lettek, bármikor érezhetjük őket, hiszen a szívünkaz a hely, ahol "örök" nyugalomra tértek.

Férj.... apa.... fiú.... testvér... jóbarát.... kolléga.... akit szerettünk, és most nagyon hiányzik. A váratlan halálát tüdőembólia okozta.

Csak az hal meg, akit elfelejtenek! TE számunkra sosem leszel halott. " Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd könnyeimet, éld át fájdalmaimat, az örömeimet. . . . Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. . . . S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz, ismertél! ! " Ember voltál méltó e névre. Szerető fiú, testvér, nagybácsi, barát. Az életed a munkádról szólt, Te voltál az autóvillamosság szerelés Mestere. " Míg éltél szerettünk, míg élünk siratunk:(:(" Úgy mentél el, hogy el sem búcsúztál, hirtelen haláloddal nagy fájdalmat okoztál. Szívünkbe helyedet nem pótolja semmi, míg a földön élünk nem fogunk feledni. " Míg éltél szerettünk, míg élünk siratunk:"  Szüleid, Nővéred és lányai Brigitta és Kata. Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet, amely nem ismert mást csak szeretet. Rokonok, barátok, ismerősök.

Édesapám emlékére Elmentél, itt hagytál minket, A szívembe már csak ürességet érzek. Nem láthatlak már többé téged, Nem simogathatom meg a kis fejecskédet. Az élet meggyötört Téged, De feledni nem foglak, ezt megígérem! A munka volt az egész életed, Élvezned sajnos már nem lehet. Mindent amit értem tettél drága édesapám, Hálásan köszönöm neked, Annyit segítettél a mamival nekem, S egy becsületes embert neveltetek. Fáj hogy elmentél, De a szívembe örökké élsz, Mindig emlékezni fogak rád Szerető apa és szerető férj emlékeként. Te voltál az én büszkeségem!   A példaképem és a segítségem! Mindig szerettél s kinyújtottad felém a kezed, Hálásan köszönöm a segítségedet. A sors elvett tőlünk, A mamival kettesbe maradtunk, Az emlékeddel élünk tovább,   Addig amíg meg nem halunk. Az élet nem áll meg S mi előre haladunk, de már nélküled, Szívünkbe örökké érezni fogunk, S emlékeddel aranyozzuk be az életet. Mivel Te már nem vigyázol az anyukámra, Ígérem én mellette leszek, Minden gondjában bánatában, S segítem Őt amennyire csak lehet! Nyugodj békében édesapám S élj boldogan odafönt, az angyalok között.

Nagyon kedves barátom , osztálytársam emlékére. . . . . Nagyon jó barát voltál , hiányzol. . Nyugodj békében . . . . Csak az hal meg, akit elfelednek, emlékeimben tovább élsz. . . .