Édesapám emlékére

Elmentél, itt hagytál minket,
A szívembe már csak ürességet érzek.
Nem láthatlak már többé téged,
Nem simogathatom meg a kis fejecskédet.
Az élet meggyötört Téged,
De feledni nem foglak, ezt megígérem!
A munka volt az egész életed,
Élvezned sajnos már nem lehet.
Mindent amit értem tettél drága édesapám,
Hálásan köszönöm neked,
Annyit segítettél a mamival nekem,
S egy becsületes embert neveltetek.
Fáj hogy elmentél,
De a szívembe örökké élsz,
Mindig emlékezni fogak rád
Szerető apa és szerető férj emlékeként.
Te voltál az én büszkeségem!  
A példaképem és a segítségem!
Mindig szerettél s kinyújtottad felém a kezed,
Hálásan köszönöm a segítségedet.
A sors elvett tőlünk,
A mamival kettesbe maradtunk,
Az emlékeddel élünk tovább,  
Addig amíg meg nem halunk.
Az élet nem áll meg
S mi előre haladunk, de már nélküled,
Szívünkbe örökké érezni fogunk,
S emlékeddel aranyozzuk be az életet.
Mivel Te már nem vigyázol az anyukámra,
Ígérem én mellette leszek,
Minden gondjában bánatában,
S segítem Őt amennyire csak lehet!
Nyugodj békében édesapám
S élj boldogan odafönt, az angyalok között.