Született:
1984. 11. 04. Debrecen
Elhunyt:
2011. 10. 31. Debrecen
Mindig velünk maradsz. Számunkra örökké élni fogsz!
Jó barát ki erre jársz
Itt csak egy szomorú emléket, találsz, Fiatal fiút őriz e föld, Csendben idézi fel őt
Már nincs holnap, ennyi volt az élet, sirassatok csendben, én a szívetekben ÉLEK.
Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek gyermekét, testvérét fedi a sírhalom.
A kapu nyitva áll, de te nem jössz haza többet soha már. Mint fehér galamb, lelked messzire száll.
A mi könnyes szemünk Téged többet sose lát. Hiába viszünk sírodra virágot, eltemettük veled az egész világot.
Míg élünk soha nem feledünk.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer nélküled lesz vége az évnek.
A világ, hatalom és értelem,
Nem értem miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok.
Most Angyal vagy, Ha vannak Angyalok.
De itt lent minden rút és ostoba.
Nem bocsátom meg istenek ezt soha!
A feleség, aki eltemeti férjét; a férj, aki eltemeti feleségét: özvegy.
A gyermek, aki elveszíti szüleit: árva.
- Ám nincs szó, amely megnevezné a szülőt, aki sírba fekteti gyermekét.
Virágcsokorral kezemben. . . . . . . Emlékeim hadával szívemben. Sírodhoz érve halkan suttogom, Attilám itt vagyok. Kegyetlen sorsodat búsan siratom, Halvány könnycsepp csordul le arcomon.
Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad. Te voltál az életem, az álmom Te voltál minden boldogságom. Amíg élek örökké szeretlek. Hiányzol nagyon, soha el nem feledlek.
Könnyes szemmel fekszünk, úgy is ébredünk. Temetőben fekszik gyermekünk. Nehéz a sír, de még nehezebb a bánat, mely nyomja a szívét az egész családnak. Csillaggá változtál, barangolsz az égen, gyere mifelénk is, úgy, mint réges- régen. Szép, vidám életed 27 évig tartott, a sorsod akkor ott lezárult. A tested megszökött, de lélekben itt maradtál szeretteid között.
Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Felejteni téged soha nem lehet.
Első gyertya meggyújtva: 2011. 12. 06.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(0 db) 
Oldala