Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk? 
könyörögni, szenvedni kell azért hogy boldogok legyünk? 
Nem sokat kértem, csak hogy gyógyuljon meg. 
S élje át velünk mit ő már nem élhet meg. 
Gyönyörű szemében a fény még csillogott. 
Még az utolsó napokban is mosolygott. 
Mosolygott mert hitt, mosolygott mert élt. 
Semmi mást nem akart ő csak élni még. 
Küzdött, még tudott, még volt ereje. 
De a végzet őt is utolérte.  
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik. 
Vezetik útját, amíg csak álmodik. 
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép. 
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. 
Súgják meg a csillagok üzenetünk: hogy Szeretünk
Mondják  meg azt neki, hogy 
S  O H A S E M
F E L E D Ü N K! :(

A nyugalom illata belém költözött.
Puha tollpihe ágyra lökdösött.
Ízelítőt adott a vágyott világból,
mely már ismerős elmormolt imákból:
"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha ezt elfogadod és megérted,
nem lázadsz, nem vérzel,
csak őszinte alázatot érzel
az erő iránt, mely körülvesz,
s megvéd magadtól,
és azoktól a falaktól,
miket felépítettél haragból.
Segít, hogy megértsd a lényeget,
ne kergess téves képeket!
Hunyd le a szemed és élvezd,
angyalszárnyak susognak érted. Nagyon Hiányzol Nővérkém! ??

Születésnapodra Nővérkém :( 

Drága Jézusom, te aznap 
születtél, mikor testvérem 
a mennybe szált, remélem 
van, ki vigyáz rá. 
Némán hallgatom a szelet 
s közben egy dalt dúdolok 
neked: kell ott fent egy ország, 
mely talán ránk is vár. 
Téged nem bánt már a világ, 
körülvesznek virágok s angyalok, 
így lelkem eltölti a nyugalom, 
gondolatban kezed fogom.

-

Ismét égnek a mécsesek.
Szól a Requiem fájdalma.
Drága Nővérkém emlékének
szól ma az angyalok kara.

Kifogyott a testből a lélek.
Elmosta a fájdalom mind
amit csak hoztak az évek.
Búcsúnak van az ideje itt.

Utolsó suttogását hallom:
"Hugocskám én is szeretlek."
Visszatartottam könnyem,
vigyázva hogyan feleljek.

Hogyan hangzik el a búcsú?
Nem tervezzük soha meg
mi legyen az utolsó szó
amitől a torkunk megremeg. :(

-

Nővérkém, hogyha hallasz!! Látod könnyes a szemem.

Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem!

Nem hallom a hangod, nem vársz, hogyha megyek.

S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek.

Kellene, hogy megmondanád, hol találom helyem!

Hogy gondoktól már ne fájjon a fejem.

Fáj nagyon, hogy nem vagy, a csönd is más volt Veled.

Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled!

S ha le tudsz jönni hozzám, néha tedd meg kérlek….

csak egy-egy álmot kérek!

S értelmet nyer a napom, ha láthatlak Téged!

Tesókám, hogyha hallasz!! Látod, hogy kereslek,

tedd széppé az álmom és tudd, hogy Szeretlek!

Nagyon Hiányzol Nekünk Nővérkém, Nagyon Szeretünk!  :,(
-
-
-
-
-

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, éreznének amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.- Mi Sose Felejtünk  El Nővérkém.... :(