A legdrágább nagymamám, emléke örökké él a szívemben!     Értünk  többé már nem aggódsz, nem fáradsz, dolgozol, pihensz csendben csillagok közt, hol nincs már fájdalom. Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk, s nem feledünk Téged. Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad, Nincs felettünk hatalma a sírnak. Örök az arcod, nem száll el a szavad, Minden mosolyod a lelkemben marad!   …. Sírnál állok szürke estén a nagymamám sírjánál… Hajtom fejem, még könnyezek, s megpihenek fájánál… Öreg mama nem feledlek soha, míg csak létezek…! Az én szívemben örökké élsz, míg csak egyet lélegzek…! Kun Magdolna: Nagymamám Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám, mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján. S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret, jelezvén, hogy újra tavasz közeleg. Nagymamám volt ki vigyázta a létem, mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem, s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket, melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek. Nagymamám volt nékem az álmok otthona, nappalaim jó tündére, az éjek vándora. Minden-minden ő volt, mely megtanított arra, hogy nagy a szeretet Isteni hatalma. Mert az én nagymamám mindig azt vallotta, ki szerény és szelíd annak boldog minden napja, mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg, kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.

Bőrgyári dolgozó, önkéntes tűzoltó. Életem legdrágább nagypapája. "Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok. " "Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát, Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz Rá, s veled marad örökre. " "Porodban is vigyázom álmodat, Kövedre virágot teszek. Álmodjál szépet örökkön, Óvjanak utadon Isteni kezek. "    

 

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog. . . valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, b eszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. "     A temetésen sosem az elhunytat siratjuk, hanem magunkat, mert tudjuk egyedül maradunk.   “Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. ” 

Szerette az embereket, szeretett élni, büszke ember volt, soha nem panaszkodott. Nem felejtelek el, a szívemben élsz tovább   Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,  Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,  Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.  Alszom mélyen zúgó lomb alatt,  Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.  Boruljatok a síromra csendesen,  Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.                                       "Nem vársz már minket ragyogó szemekkel   nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet  amit tőlünk soha senki el nem vehet.  Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feledünk téged. "    

"Egy jó emberrel lett kevesebb a világ" - Tudom, hogy ez a mondat közhelynek számít. De mi, akik ismertük Éva nénit tudjuk jól, hogy vele kapcsolatban ez a mondat mennyire igaz. Csodálatos ember, igazi egyéniség volt ő. Jó volt együtt lenni vele. Életöröm sugárzott belőle, melynek köszönhetően mindig felvidította maga körül az embereket. Ugyanakkor észrevette azt is, ha valakinek rossz kedve volt. Ilyenkor négyszemközti beszélgetésben igyekezett  megvigasztalni, jókedvre deríteni az illetőt. Én személy szerint nagyon sok emberséget tanultam tőle. Emlékszem, mindig nagyokat nevettünk a vele történt sztorikon, melyeket örömmel és öniróniával tudott megosztani velünk.  Felnézek az égre. Gyönyörűszép fehér felhők ragyognak az égbolton. A szellő lágyan megsimogatja vigasztalásképp az arcomat. Mintha kacagást hallanék onnan, fentről. Valószínűleg az égiek dőlnek a nevetéstől, miközben Éva néni meséli a történeteit. Irigység fog el. Vajon melyik sztorijáról maradok le éppen?    

Drága Édesapám akit sokan szerettek Domoszlón !

Anna egy hősként küzdött az utolsó pillanatig! Mosolyát sosem feledjük. Minden rosszban csak a jót láttad te drága kincs! Reméljük már nem fáj semmi kicsi szív... Egyszer még találkozunk oda át! Nyugodj békében! 

" Itt hagytál mindent, amiért küzdöttél, Elváltál azoktól, akiket szerettél, Isten országa legyen a Te hazád, Nyugodj békében drága Sanya Kollégánk! ! "