Született:
1910. 11. 09. Németbóly
Elhunyt:
1989. 05. 27. Mohács
A legdrágább nagymamám, emléke örökké él a szívemben!
Értünk többé már nem aggódsz, nem fáradsz, dolgozol, pihensz csendben csillagok közt, hol nincs már fájdalom.
Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél,
Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél.
Szívünkben itt él emléked örökre,
Ha látni akarunk, felnézünk az égre.
Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk, s nem feledünk Téged.
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad!
…. Sírnál állok szürke estén a nagymamám sírjánál…
Hajtom fejem, még könnyezek, s megpihenek fájánál…
Öreg mama nem feledlek soha, míg csak létezek…!
Az én szívemben örökké élsz, míg csak egyet lélegzek…!
Kun Magdolna: Nagymamám
Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.
Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.
Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.
Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.
Első gyertya meggyújtva: 2012. 09. 09.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (1 db) 
