Szerette az embereket, szeretett élni, büszke ember volt, soha nem panaszkodott. Nem felejtelek el, a szívemben élsz tovább

 

Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
 Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
 Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.
 Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
 Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
 Boruljatok a síromra csendesen,
 Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.

                                     

"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel   nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet  amit tőlünk soha senki el nem vehet.  Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feledünk téged. "