Lám ennyi az élet, gondoltad- e? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe. Maradt egy nagy bánat, egy csendes sírhalom. Szerető szívekben örök gyászés fájdalom.

Született: Csongrád, 1962. 10. 08. Meghalt:Belgium, Antwerpen, 2012. 11. 17. NAGYON SZERETÜNK ERIKA! ! ! ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ ÉLNI FOGSZ BENNÜNK! ! !  Hosszú, súlyos betegségben hunytál el, amit türelmesen viseltél!   Anyák napjára 2015 / Kisfia, Gabika írta! ! SAJÁT / Repül az idő, gyorsan szállnak az évek, De már több éve miattad a fájdalmaknak élek. Mama, remélem egyszer meghallasz engem, És találkozunk mikor majd elhallgat a lelkem. Anyák napja. . . Oly sokszor nem becsültelek meg, Sajnálom hogy rengetegszer a számmal megbüntettelek, Mert olyanok mondtam, amiket nem szabadott volna, A lelkem ezért tompa, semmi sincs mi a haragom oltja. Becsüljétek meg a szerettetek, és az embereket, Mert egyik percről a másikra gyorsan elmehetnek. Pedig ők akik terelgetnek, hogy jobb legyen az életed, Ők fogják a két kezed, hogy a mocsokban is meglásd a szépeket. Szomorú vagyok, bár ezt kifelé soha sem mutatom, Mert higgyétek csak el, hogy a belső értékemet uralom. Sokszor eltévedtem az utamon, sokszor a boldogságot kutatom, De ezért kezdtem el írni, hátha benned valamit feltár a tudatom. Remélem megtalált a nyugalom, mert rengeteget küzdöttél, Kisgyerekként, a gyerekeid miatt a távolban ügyködtél. Hogy meglegyen a megélhetés, tudom miattunk csináltad, Ezért adok hálát az égnek, hogy miattunk a világot le igáztad. /saját/               SZERETÜNK és ISTEN ÉLTESSEN! ! ! !    ( Kisfia Gabika írta 51. szülinapjára. SAJÁT) - - - - - - - - - - - - - - - - Elmentél, közel egy éve lyukas a szívem, Amit tőled tanultam magammal viszem. Még mindig hiszem, előttem vagy szívemben, Aki a napjaimat sokszor sötétből, színesre színezte. Bánkódom, mert tudom rengeteget hibáztam, Nem tudtam felnőni ebben a mocskos világban. Érzem az illatod a virágban, emlékszem a szemedre, De ki nem emlékezne az édesanyjára aki nevelte? ! A legjobbakat kereste, értünk élt és dolgozott, Ha valami seb ért minket, ő egyből foltozott. Gondozott, mosdatott és lefektetett az ágyba, Majd a sötétben puszit nyomott a pirusajkú szánkra. De tudta! Sokszor megbánta, de én makacs vagyok, Remélem én is a gyerekemnek annyi szeretet adok. Amennyit ő adott, hisz nyugalmat és békét maga után hagyott, Bízom benne az égiektől Te is annyi nyugalmat kapsz ott. Egyszer találkozunk, össze ér megint a kezünk, És a túlvilágban a járdán egymás mellett megyünk. Megtaláljuk a helyünk, boldogságban élünk, És Istentől segítség nyújtás többé nem kérünk. Egymás szemébe nézünk, aztán megöleljük egymást, És a hullócsillagokra pillantunk ami épp felettünk elszáll. Az idő rohan és gyorsan elszállt, de az emléked megmarad, Neked a földön a neved ANYA, örökre a szívűnkben marad.        Kisfia Gabika Írta  ( Saját ) Egyszer mindannyian fent leszünk az égen, Csillagokként ragyogunk, akár az érem. Volt egy vérem, mára már csak por és hamu, Megvakított a látvány, mikor utoljára láttalak anyu. Ez nem kamu, mindig csak az igazakat mondom, Ha rágondolok eláll a lélegzetem, összerándul a gyomrom. Ez már nem az én posztom, néha könnyezek a szavakon, De ilyenkor erőt veszek és a belső félelmemet takarom. Óriási haragom, sokat hibáztam az elmúlt években, Ez nem véletlen, de mindig muszáj közdenem az életben. Hibák tömkelege, amiket nem tudok újra jóvá tenni, A rossz embereket kerülni a világon a legjobb ember lenni. De egyszer nekem is kell menni, itthagyom a földet, Jó párszor megfordult már a fejemben ez az ötlet, Hogy rámszórják a földet, elásnak a francba, Ilyenkor a fejemhez kaptam, hogy itt van még a falka. Akik segítetettek és én még ezt viszonozni szeretném A nővéremmel még nagyon sok szép pillanatot szeretnék. A lényeg, hogy Te is mindig szeressél, ne legyél szomorú, És mosolyva gondoljanak rád, ha sírodon ott lesz a koszorú.                                       Gyertyát gyújtok , és látom hogy apró lángja elég. Holnap, és holnap, újra meg gyújtom, mert tudom, e gyertya pislákoló fénye, hozzád elér. Szeretetem gyertyája ez, és Érted ég. Ülök itt és várom, hátha még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen.  Könnycseppként bujkálsz a szempillámon. Ma is sírnak az Angyalok velünk, hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk. Szívem sajog, fáj, utánad kiált! Ne menj még kérlek! Sírnak az Angyalok, én is sírok velük. Már nem sírok, látod? Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ vár! Sok- sok szeretettel gondolok most Rád. Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz, reggeli szellővel könnyemet szárítod. Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ! Érzem, hogy itt vagy, még most is velem, bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.     Nem fog elengedni Soha ez a bánat, De tudom, hogy felnézve téged látlak. Csillagok fogják az útjainkat vezetni, Mosolyodat nem fogjuk soha elfeledni. Gyermekeid: Nikike és Gabika                    ******Gyász******(saját)      (Kisfia írta) Eljött a nap, amire senki nem várt,                      A lelked és a hamud, örökre elszállt. Gyász nap ez minden embernek, Feketébe öltözve sírnak a szerettek. Rengeteg kérdés hada áll sorban, De ezek szép lassan a tóban folynak. Miért? Legalább pár szóban mondjad, Fájdalmunk a szívünkben egyre jobban forrnak. Borús nap ez a mai, mindenkin látszik,                      A testünkben a fájdalom, szanaszét málik. Fázunk, majd elázunk mind egy szálig, De ilyen a sors, nem válogat, jöhet bármi. Nemrég még a kezét fogtam szorosan, Most meg miatta írom ezeket a sorokat. Felfoghatatlan fájdalmak és hegek, Melyek egy életre bennünk hevernek. Nem fog elengedni Soha ez a bánat, De tudom, hogy felnézve téged látlak. Csillagok fogják az útjainkat vezetni, Mosolyodat nem fogjuk soha elfeledni. Összegyűltek a szerettek és a barátok, Sok hibát, mit vétettem, mindet sajnálom. Remélem megbocsájtasz nekem egyszer, És megkönnyebbülve fogok felkelni reggel. "18. voltam, mikor az anyukám elment, Mert szüksége volt rá az úrnak fent a mennyben Az élet pörög, látod én se tudtam megállítani, Azt hittem, ha felnövök, majd belőlem is lehet bárki. "                       Hiányzik a hangod és már soha nem hallhatom, Hiányzik a tekinteted, de melegét már soha nem érezhetem, Hiányzik az aggodásod, de soha nem lesz már benne részem, Hiányzik a jó tanácsod, de már csak magamra hallgathatok, Hiányzik az ölelésed, de már csak álmaimban érezhetem. . . . . . ANNYIRA HIÁNYZOOOOOOL ANYA! ! ! ! ! ! Kislányod, Nikike  :(                                                                 Hiányzol nekünk, Anya! Mindig csak rád gondolunk, és azt szeretnénk, hogy láthassunk és átölelhessünk, ahogyan Te öleltél Minket. (. . . . ) Gyakran arra gondolunk, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velünk maradj. . . . . Mindig ott van a lelkünk mélyén, amit Terólad tudunk, mert Mi a Te részed vagyunk, és Te Mi vagyunk. Szeretünk, Anya! ! ! Gyerekeid: Nikike és Gabika Csillag volt , mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük , ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint lenyugvó nap, De szívünkben él, és örökké ott marad.                                                                                                     Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza többé soha.   Hisz még fiatal voltam, élni akartam!   Kedves szeretteimtől is már innen búcsúzom, fájdalmaitokat még csak enyhíteni sem tudom. Nincs már alkalmam megköszönni Nektek, azt a sok jót, mérhetetlen szeretetet. Ne búsuljatok Nekem már nem fáj semmi, Ha eljön az este csillagként tudok Nektek üzenni, Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.                                                             " Az Ő szíve pihen,   A mienk pedig vérzik, A fájdalmat csak az élők érzik. " Erika soha nem feledünk el, az Én szívemben mindig itt leszel! Nővéred,   Erzsi                                                          Sebünk be nem gyógyul, Könnyünk el nem apad, Zokogunk fájdalmunk nehéz súlya alatt. Szép volt Veled, szomorú Nélküled, Amíg csak élünk siratunk Téged! Álmodtunk egy öreg kort, csodásat és szépet, De a kegyetlen halál mindent össze tépett, Csoda volt hogy éltél, és bennünket szerettél. Nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.           Meggyújtok egy gyertyát Érted, S közben azt Kívánom, legyen Nagyon Boldog mostani Életed. Kérem a jó Istent, és az Angyalokat, Segítség mennybéli sorsodat. Legyen minden pillanatod vidám és boldog, Ott már nem lehet semmi gondod. Kiket itt hagytál, mindenki szeret, S ez a szeretet Téged boldoggá tehet. Ez másképp nem is lehet, hiszen Téged, Nagyon sok ember SZERET! ! ! !          Égi angyal jött el érte, Felkelő nap elkisérte, Véget ért zarándok útja, Indult a fényalagútba.   Földi kínját levetette, Megkönnyebbült érző lelke, Ösztönösen vitte lába, A fényesség irányába.   Menny kapuja tárva várta, Őrangyal lesz nemsokára, Féltőn óv majd minden tette, Ahogy életében tette.   Utoljára vissza tekint, Látja siratják idekin, Arcán örök szelid mosoly, Kéri , ne sírj, mert távozott!   Veled lesz Ő reggel, délben, Meg a hosszú téli éjen, Érezni fogod a kezét, Simogató szeretetét!                         Drága húgom emlékére! ! ! Gyertyák égjenek lelki békéjéért! ! ! Nyugodj békében drága testvérkém! ! !                 Köszönöm szépen minenkinek, akik gyújtanak érte gyertyát! ! !        

Köszönöm szépen a kiemelt gyertyákat sajnos nem tudom viszonozni nem sikerül hiába próblkoztam de a szokásos napi  gyeryát minden kedves sorstársam hozzátartozójánk meg gyújtom ! együtt érző fájdalommal Marcsi :'(    Horváth János  Szül: 1954 Május 19 Pécs Elhunyt: 2014 Március 8 Dunaújváros   A kegyetlen halál elragadott tőlünk, nem törődött gyermekeiddel, családoddal, csupán csak egy maradt utánad a kegyetlen fájdalom. Emléked míg élünk szívünkben él. Sohasem feledünk! Szerető édesanyád!  Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, Kiknek őrizgetjük szellemét, Mindazokért egy- egy gyertya égjen. Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól, Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból, Aki barát, de lehet még ellened is, Mindazokért egy- egy gyertya égjen. Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk, hogy sohase múljon el. Égig érjen a fény egész életünkön át, hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt. Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán, Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már, És mindenkiért, aki nem lehet itt, Mindazokért egy- egy gyertya égjen. Mindazokért, akik nem vették még észre, Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre És mindenkiért, aki nem hiszi ezt, Mindenkiért egy- egy gyertya égjen.        

AZ ÚR ÁLDJA MEG ,ADJON NEKI ÖRÖK NYUGODALMAT!

 Juci mama született 1927,12,19-én Gyügyén Elhunyt 2016.08.29. Fehérgyarmat

 

Ha emlegettek köztetek leszek De fáj ha látom könnyetek Ha rám gondoltok mosolyogjatok Mert én már Istennél vagyok http://ww w. youtube. com/watch? v=xvLuBUcJs8w ht tp://www. youtube. com/watch? v=SHuZbMZzyKY&a mp;a mp;a mp;a mp;a mp;a mp; amp;feature=rel ated http://www. youtube. com/watch? v=cM9HvJB2rSM www.youtube.com/watch?v=UPdaBYPbW50

Erika egy életvidám, imádnivaló nő volt. Kűzdött többször is  betegségével, míg végül, 28 évesen, az anyalokkal elment erről a világról. Ritka a Földön ilyen szép lelkű ember, mindig hiányozni fog nekünk. Kedves ismerősök, mi mindannyian jól ismertük Erikát, akit nagyon szerettünk és szeretünk most is. De hogy milyen ember is volt Ő, azt nem tudom leírni röviden, annyi mindent jelentett nekünk… Engedjétek meg, hogy egy személyes történetet osszak meg veletek, így idézve vissza egy pici töredéket abból, amilyen velünk volt, amiből mindenki ráismer és egy kicsit talán mosolyt csal az arcunkra hogy igen, ilyen volt a MI ERIKÁNK! Erika az én legkedvesebb barátnőm, egyszer el volt keseredve a műtét után; ritkán láttam így, mert mikor kiderült, hogy nagy a baj, Ő akkor is erős volt. Feltett nekem két kérdést. Amiből csak egyre tudtam válaszolni. Azt kérdezte miért én? és ki vagyok én, hogy ezt érdemlem? Azt mondtam nem tudom miért TE és az biztos, hogy nem ezt érdemled. . . De, hogy ki vagy TE? Te olyan ember vagy aki ha belép valahova, rátapadnak a tekintetek, mert olyan kisugárzásod van. Olyan lány vagy, akit imád a Mámája és te viszont szereted és mindig számíthattok egymásra. Vagány csaj vagy, aki mindig erős és becsülöm benned hogy te még a jég hátán is megélsz ilyen fiatal létedre. Egy olyan NŐ, akit imádnak a férfiak, elrablod a szívüket. Olyan vagy, akinek nem csak anyukája de még pótanyukája is van aki ugyancsak imád. Sok jó barátod van és itt vagyok neked én is, és mindig veled leszek bármi lesz!   Megsimogatta a kezem de láttam hogy elpityeredik, gyorsan hozzátettem, hogy ilyen őrült nőszemély kevés van  aki a matekhoz ilyen penge eszű a Kreszhez meg teljesen  kuka :) Ekkor, kicsit erőtlenül de azért érezhetően meglegyintette a vállamat és mosolyogva könnyes szemmel mondta hogy: - NAA most ez kellett nekem, most sírok is meg nevetek is :) Mondtam neki, hihetetlenül sokan szeretünk KELLESZ nekünk és SZÜKSÉGÜNK van RÁD! Ilyen sokoldalú lányzó nincs még egy mit TE, nekünk pótolhatatlan vagy!    Mosolygott; láttam, hogy már jobban van. . . Még most is előttem van ahogy vidáman mosolyogsz, ez a kép mindig a szívemben marad!   Te tényleg úgy éltél minden napot, mintha az lenne az utolsó. Te voltál nekünk a mosoly, a szeretet, az összetartozás és a vidámság. Most hogy nem vagy velünk, elvittél mindannyiunk szívéből egy darabot. És remélem egyszer újra találkozunk! / Györgyi / Mindig szeretni fogunk!

Nyiregyházi  Tanárképző  Főiskola magyar- történelem szakos 3. évfolyam hallgatója volt. Egy igazi szeretetre méltó, sokoldalu egyéniség . Sokat jelentett számára a család, a barátok és a rokonok. Autóbalesetben vesztette életét 2005. 04. 07. - én. Kedves sorstársaim nagyon szépen köszönöm a lányomnak gyujtott gyertyákat. Az elkövetkező időben nem szeretném az oldalt látogatni és gyertyát gyujtani!! Mióta elmentél semmi sem számít, Hisz nem láthatod már a föld csodáit. Szeretni mentél a felhőkön át, S VELED repült az egész világ!                                                                                                                                                                                                                                                                             Angyal szállt az éjszaka mellém, S megsúgta, utamon ő kísér Hitet adott, álmokat és bátorságot, Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot. Elvitte lelkemet egy titkos útra, Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja. Megtanított látni, . . . mindenben a szépet, Ezt adnám most ajándékul Néked. Erőt adtál elviselni a nehézséget, Bátorítást, szép szavakat, reménységet. Emberré, teljessé csak mások által válunk, Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk. Csendesen, szerényen hallgatom a zenét, S elküldöm Néked szívem minden szeretetét. . . .            Szememben fájdalom, Lelkem kiabál, Keres Téged, De nem talál, Nem talál, hisz Te végleg elmentél, Nem látlak már e Földön többé. Engedd, hogy őrizzem gyönyörű álmodat, Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat. Angyali mosolyod álmaimban ébred, S Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren! Óh Istenem miért is születtem.  Ha ily hamar lefolyt az életem.  Nekem nem fáj többé a földi szenvedés.  Ez volt felettem az isteni végzés.  Legdrágább kincsetek itt van eltemetve.  Ugye jó szüleim nem leszek felejtve.  Hozzatok virágot lányotok sirjára.  Szülõi jóságtok az Isten megáldja.  Szeretett testvérem neked is kivánok.  Hosszú életet és sok boldogságot.  Búcsút köszönetet mondok mindenkinek.  Akik életemben szerettek engemet.  Rövid, boldog volt földi életed.  Szüleid és testvéred forrón szerettek.  Te mindnyájunknak szép és drága voltál.  S bennünket mégis oly hamar itt hagytál.  Angyal sereg lett eggyel számosabb fent.  De bánatunk kifogyhatatlan itt lent.                        

Itt vagyok, Anya, nézlek az égből   http://youtu. be/4ElibkiXJeU Majd idefentről vigyázok Rád Könnyeiddel én simítom arcod Eljut majd hozzám minden imád Itt vagyok, Apa, ne félj, jól vagyok . . . Testem elhagytam, lelkem szabad Felhőről felhőre ugrándozva Egy csodás világ felé halad Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom Csak szeretet és mennyei fény Itt vagyok, Anya Apa és egy sugarán Eljövök Hozzátok minden nap én Lelketek érintem, álmotok vigyázom Őrködni fogok létetek felett S örömmel nézek vissza a múltra Hiszen annyira jó volt Veletek Itt vagyok, Anya Apa, suttogó szélként Harmatcseppként egy fűszál hegyén Szívetek ha dobban… velem lüktet Ezért amíg éltek, itt leszek Én!                Egyszer. . . mikor még minden reggel sütött a nap . . . . egy kis arcocskán is felragyogott a mosoly dala. Énekelte kis hangon: csiripel a veréb. . . . . . Édesanyám kiszaladok s megnézem én. Futott körbe- körbe. . . . kis kezét oldalra emelve. . . szemléltetve a szelet ami beterítette a kertet. Virult, kacagott. . . . . . hangosan nevetett . . . kacaja öröm volt bezengte vele a teret. . . Látod édesanyám. . . . . . . . . . a kismadarak is dalolnak. . . . . . . ülj le ide és hallgasd te is az ő hangjukat. Nézd milyen szépen és vidáman fütyörésznek. . az életet dalolják . . . . . . . látod? figyelj csak szépen. Az anyuka az ölébe fogta a kis gyermeket. . . együtt hallgatták a kis verebeket. Érezték ők ketten: a zene csak nekik szól. . . . lehunyták szemüket és a szívükig hatolt. . . . . . . . . . . Ma is ezt a zenét hallja az édesanya. . . . . . . . . . mikor megszólalnak a verebek az ablak alatt. Lehunyja most is szemét. . . . . . és csak a kislányra gondol. . . . És szinte hallja a szavát. . . . . . . . Édesanyám szeretni foglak . . . . . és minden nap rád gondolok. . . . . . . Szeresd az Életet. . . . . . . és minden testvéremet. . . . . . . Mert én szeretlek titeket. . . . . . . . és innen is ölellek Téged. . 2012. április 22. 13:02 Hossz: ‎8:14             Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!       Gyere velem. . . fájo szivel anyátol. Szárnyaló lepkéje voltál a tavasznak, A nap mosolyát hordoztad magadban. Szép szemed, mint a barna gesztenye, Ó milyen csodásak ezek az emlékek. A felhőre rajzolom lelked sóhaját, Szemed rezdülését, kicsi szád mosolyát. Közelről érezlek, mégis oly távolról, Tudom, most könnyemből sírnak a csillagok. Az emlékezés mélyen elkábítja lelkem Fáradt vagyok, kicsit lehunyom a szemem. Mélyen ülő csend van, nem zavar most semmi Úgy érzem, azonnal el tudnék aludni. . . Mégis, lelkem mintha kilépne belőlem, S repülne fölfelé, a nagy messzeségbe. Amikor ott vagyok, nem is tudom merre, Mintha téged látnálak, egészen közelben. Nézlek, s bánat helyett boldogságot érzek, Lassan, óvatosan megérintlek téged. Fogd meg a kezemet, ne engedj el kérlek, Úgy, hogy szinte fájjon, érezzem a léted. Gyere velem drága, szárnyaljunk most ketten, Induljunk el együtt a nagy messzeségbe. Innen fentről látod, minden milyen szép lett? Mosolyogsz, és nézed a lenti mélységet. Gyere velem kicsim, nézd a madarakat, Cinke az etetőben az eperfa alatt. A szélcsengő halkan csilingel egy picit, Mintha azt kérdezné:vajon kik járnak itt? Gyere velem szivem, nézd a patakpartot Levágták a nádat, s éppen szántanak most. Halkan csobog a víz, fürkészve hallgatod, Szemembe nézel, és kedvesen mosolyogsz. Gyere velem édes, maradj itt örökre, Nem menj vissza kérlek, a nagy messzeségbe! Ha mégis menned kell, veled tartok én is, Bolyongunk majd ketten, ahogy tettük eddig. . Hirtelen zajt hallok, kinyitom a szemem, Körülöttem nincs más, csak csendes döbbenet. Nem, nem! Ez nem lehet! Tehát csak álmodtam? Fáradó lelkemmel, messze kalandoztam. Mély bánatot, aztán boldogságot érzek, Egy kicsit itt voltál, csak velem és nekem. Gyere kincsem gyakran, szárnyra kelünk újra, Boldog szeretetet viszünk majd az útra. . .                           Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! Megszületett egy ártatlan kisgyermek, Örömmel fogadták, körülvette a szeretet. Aranyos kislány volt, szeretett nevetni, Aki ismerte tudta, mennyire tud szeretni. Baráti körében közkedvelt volt, Mindenki arcára mosolyt varázsolt. Szerette a lovat, , biciglit, a sportot, A saját hibáiért mást nem okolt. Nem fecsérelt el egy percet sem, Nem gondolkozott a végzeten. Szép zenétől felpezsdült a kedve, boldogság leple alatt dobogott érző szíve. Amit érzett, el is mondta azt, barátai nála nyertek vigaszt. Terveket, álmokat szőtt a jövőbe, ha rá gondolok könny szökik szemembe! Egy február 9- én tragédia történt a halál ŐTválasztotta áldozatként. Térdre borulva kiáltottam: Nem igaz! ! ! De az igazság, mint gyertyáról cseppenő viasz, Sikoltott a csendben, hogy utolérjen. Szívemből egy darabot kitépjen, Ő, aki tele volt életerővel! Most csendben fekszik, sziklakertb●●●●●●●●●●●●●●●en Vérző szívek emésztik az emlékeket. Féltve őrzik a rólad készült fényképeket, Őrület az élet, nincs igazság! Fiatalon, búcsú nélkül minket itt hagytál, S én csak annyit fűzök a végére: fáj, hogy itt hagytál:SZERETL EK                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      

Édesapám váratlanul ment el tőlünk. . . elaludt, nem ébredt fel többé. . . . és a szívem megszakad :- ( A legjobb Édesapa volt, akit csak kívánhat magának az ember. . . ha már megszülettünk. . . . . mindig büszke voltam rá. . . az is leszek, amíg csak lélegzem. . . . . Szeretlek Apu. . . nagyon érzem a hiányod. . . már most. . . és ahogyan megígértem Neked , vigyázok Anyura. . . remélem erőm kitart. . . . . . bárcsak rámnéznél újra. . . csak egyszer azzal a mély és őszinte szeretettel. . . . . . . . " de sokáig elnéznélek. . . ha egyszer még láthatnálak! ! ! ! " Nagyon hiányzol! EGYRE JOBBAN! ! ! ! Mondd Apuci. . . merre tovább? ? ? ? ? hogyan éljek. . . " minden életedben ott leszek én is. . . . . . . "

Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk az emlékeinkben mélyen. . . Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, Belőlem néhány pillanat. . . " Kereslek, de nem vagy már sehol , Mégis itt vagy mindig valahol. Talán egy napsugárban, talán egy Holdfényben, vagy csillag lettél fent a kék égen? Nélküled üres és szomoru a házunk, nem hisszük el hogy hiába várunk, Csak az idő mulik, feledni nem lehet, mert nagyon fiatalon tört ketté életed. Csak az tudja mi az a fájdalom, akinek gyermekét fedi sirhalom. " Csak felnézel az égre és meglelsz ott is, akárcsak szivedben ott élek most is, s gondolataid ha nálam járnak, üzenem egyszer majd újra látlak. Ég veled Geri! Emléked szívünkben örökké él! ! !

Aki ismerte, tudja milyen volt "Van valaki,kit nagyon szeretünk De már nincs velünk,elvesztettük. Azt a kedves szívét nem feledjük soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekünk,velünk szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felénk árasztott. Élénken él bennünk e sok szép emlék róla Próbálunk nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű ember volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más,mint a mi Drága jó Apukánk Aki már az égből mosolyog le ránk..."