" Egy ember volt, még nem is olyan rég. Egy ember volt, aki már csak élt. Tragédia, szörnyű halál, s az élet elmúlik, vége már. Ó, te sors, miért vagy kegyetlen? Miért kellett, hogy egy ember elmenjen? Mert Ő nem volt rossz, nem ezt nem hiszem! Egy ember volt, s hogymiért csak volt, mondd, ó, Istenem! Egy ember volt, aki elment hamar. Egy ember volt, akit ma már a föld takar. Egy ember volt, aki már nem lehet közöttünk. Egy ember volt, akiről már csak múlt időben beszélünk. " Bithorlo moderátora és egykori rádiósa a mai napon, hosszantartó betegség után jobb létre szenderült! Emlékét soha ne feledjük! Ő már odafentről vigyáz ránk! Nyugodj Békében!

Az Ő szive megpihent a miénk vérzik. Ahalál fájdalmát csak az élők érzik. Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt. Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt. Egy tragikus pillanat ölte meg szivedet. Amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Egész élete önzetlen, szorgalmas, becsületes és fáradhatatlan. önmagát soha nem kímélő munkában, családjával szemben gondoskodó és mindig aggódó szeretetben telt el. Nagyon szeretett minket.                

"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, akár a csillagok. "

Utazásomnak vége,   a végállomásra értem.   Cserélődtek az útitársak,   a vonat is irányt váltott.   Átszálltam olykor magam is,   várakoztam az állomáson,   akadt ott szerető társam.   Ott maradtam volna boldogan,   de sorsom parancsa: utazom  tovább, mert a végzettel  szemb e nem szállhat az ember.   Fárasztó volt a hosszú út,   megfogyatkozo tt a poggyászom,   elapadt a kíváncsiságom.   Az ablaknál bóbiskolok,   már nem csodálom a tájat,   várnak rám " régi" barátok.   Megtalálom a fejfámat.

Ma szomorúbb lett a föld, s fakóbb az ég színe egy szív állt meg örökre a mi Apukánk szíve. "   Drága apukám. Ma láttalak és mosolyogtál, s közben szép nyugodtan aludtál. Kisütött a nap mikor elváltunk, innen tudtam hogy jó volt látnunk. Éreztem a boldogságod , hiszen te nem voltál távol. Drága lelked mellettem állt , hisz én éreztem a kellemes borzongást. Angyalként élsz eztán köztünk és te vigyázod minden léptünk. Ezután ha égre nézek , drága arcod néz rám éppen. Szereteted szerte árad, így eltörpül minden bánat. Érezzük a szíved melegét, kívánunk neked odafönt sok- sok nyugodt békét! ! ! ! ! ! ! ! ! ! Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmonjam Neked, hogy megnyugtassalak , nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiálltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Apu, szeretlek! " Gyújtok egy gyertyát és gondolok rád, Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád. Olvad a viasz, a kanóc leég, Lelkemben bánat s a szívem sötét. A kezed már soha nem foghatom, A szemeidbe soha már nem nézhetek. . De senki nem veheti el tőlem az emlékedet. " . Annyira kínoz, annyira fáj, Hogy nem láthatlak már. Nem foghatom meg kezed, Nem simogathatom meg fejed, Nem ölelhetlek már. Annyira kínoz, annyira fáj! Nem hallom hangodat, Nem hallom léptedet, Akárho gy fülelek. Nézem fényképedet, Drá ga mosolyodat, Könn y áztatja arcomat, S így sem látlak már, Mert szememet elfedi a homály, S hangokat sem hallok, Mert hangos zokogásomMegtör i a csendet. Már csak egyre vágyom:Hogy ott lehessek Veled, Hogy átöleljelek, és elmondjamNeked mennyire, mennyire Szeretlek! " " Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál Hogy mit ér az, hogy öszintén karoltál De most már, tisztán látok Hogy nem vagy itt igy érzem igazán hiányod Minden percben csak rád gondolok És sajnos hiába kértem bocsánatot Ennek nem igy kellet volna hogy vége legyen Bárcsak ujra itt lennél velem. " Szívet tépnek most az emlékek, Megyek , rohanok hozzád, de el nem érlek. A csend némán ráborul az égre, Szeretlek Apukám - most és mindörökre. " Elmentél tőlünk, s nem maradt más, Szívünkben űr, és néma gyász. Hiába telnek hónapok, évek, Mindig hazavárlak Téged. Hajtanám az időt arra gondolva, Hogy ami eltelik, minden egyes óra, Közelebb visz Hozzád, és Találkozhatunk újra. Akkor végre magamhoz ölelhetlek, S elmondhatom mennyire szeretlek. Szerettelek mindig, szeretlek most is, És szeretni foglak végtelen időkig. Nem feledlek Téged egyetlen percre sem, Te maradsz nekem mindig: Örökké szeretett APUKÁM! ! ! Szerető családod video:http://ww w. youtube. com/watch? v=mM5Jg- zwMcY    

Aradszky László kedvelt táncdalénekes volt, egyik legnagyobb slágere az Isten véled Édes Piroskám.

A világ legjobb anyukája nagymamája anyósa testvére és EMBERE volt!!!!

Szerető férj,gondoskodó apa,játékos nagyapa és dédapa és nem utolsó sorban  jó após!Aki ismerte tudja,milyen szeretetre méltó ember volt.Mindenki tisztelte és becsülte. :'(  A családod fájó szívvel búcsúzik tőled,és bár elmentél,de szívünkben örökkön-örökké élni fogsz :'(   "Olyan szomorú nélküled lenni, Téged mindenütt hiába keresni. Téged várni,aki már nem jön többé, SZERETNI FOGUNK MINDÖRÖKKÉ!!!" :'(

 

" Ölel fenn az égben végre a tiszta béke, bátran néz le ránk, soha nem felejt a szív, Te légy Istennél a Földünk szenvedélye, A múlt megtalál, majd vissza hív. . . . "

Aranyos,életrev aló,barátságos és írtó segítőkész ember volt! Nagyon szerette a családját és a gyerekeket is nem véletlen volt tanárnő! „… Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. Ez a gyertya most érted égjen, Ki életed áldoztad értem, Ki meghaltál a szeretet oltárán, Pedig még oly fiatal voltál!...̶ 1; Nem tudom, mit mondjak... Itthagyott. Helyettünk más helyet választott. Bizonytalan kép felé futott... Elhagyta ezt a világot. Nem õ akarta, a sorsd hozta így. S kûzdve a vak világot, Vesztve hagyott itt. Õ volt, aki. Volt, és ez a lényeg. Nincs, ... és nem is lesz még egy. Ember volt..., szív és lélek, Egy és más, az és mégsem. Gondolt jót, rosszat..., Szépet. Akarta a világmindensége t. Csak egy részét, a saját egét... abba tette mindenét. Gondolt rá õ is... Meg a többi. Szívet pár sorba önti. S mi is így teszünk mostan. Pár sorba búcsúzunk a múltban. „Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj és körülötted mindenki sírjon.” Addig vagy boldog, míg van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed ha nincs már veled!"

 

A legjobb apa- nagyapa volt, okos, inteligens, mindenki gondol rá a mai napig! """   "" "" Sok éve, hogy szíve nem dobog, S én azóta csak arra gondolok, Miért is döntött ily fájón az ég?  Hisz annyira kellett volna még. . .  Kellett volna még a jó Apa, Gyermekemnek drága jó Nagypapa. Az életben egy békés kis sziget, Kiönteni egy gonddal telt szívet. Köszönöm hát, drága jó Apám,  Hogy életedben gondod volt rám, S mert meghálálni sajnos nincs remény,  Emléked míg élek őrzöm én . "" "     " "" Az ember, aki soha nem adta fel, Az ember, aki mindig küzdött, Az ember, aki nem felejtett el mosolyogni a nehéz idõkben sem, Az ember, akire mindig lehetett számítani, Az ember, aki mindig mosolyt csalt az arcomra, Az ember, aki mindent megtett a családjáért. Az ember, aki legyõzte a kegyetlen életet akkor is, mikor az vasökölell támadt rá, Az ember, akit az Apámnak hívhattam,  Apám, akit soha többet nem láthatok. ""     Repülj lelkem! Hát véget ért az út, az életjáték, Utolsó lépés csoda, kristály ajándék. Létem üveggömbje millió darabra eltörött, De amit szerettem, mit igazán szerettem- örök. Ne búcsúztass könnyes szemmel, el kell mennem, S mint egy szabad madár, repülj, repülj lelkem!  Kegyes volt hozzám az úr, 64 esztendőt adott, S mind kikhez jó voltam, emlékük maradok. Unokáim szeme tükrében leszek én a fény,  Földünk apró kis darabjai közt itt- ott remény.   Szememben varázsvilág most is, repülj lelkem! Minden adósságom letudva, minden törlesztve, Nincsen már vállamnak súlyos nagy keresztje. Szívemben béke csillaga, lelkemben szeretet, Öröm az, hogy utolsókig foghatom kezedet. Teljesítve már a kaland, amiért leszülettem, Új csodák várnak másutt, repülj lelkem! Kedvesem szomorún ne állj sírom felett, Orgonabokrod nyíló virága majd én leszek. Vigyázok rád tovább a dalban, fákban, szélben, Őrizd meg életem képét ringató szépségben. Életkabátom elkopott, angyalszárnyra leltem, Hívnak új dimenziók, hát repülj, repülj lelkem!  (Kerner Mariann)   http://www. youtube. com/watch? v=BpOZ7BM_F6w   Apu! Emlékfilmet hoztam , Rólatok, Anyuról ! Szeretlek Titeket ! ! !       Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe Apám ott fenn az égbe! Gondolsz- e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe. . . Elgondolom, hogy milyen kár. . . Hogy ily korán meghaltál. . . Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam. . . Elgondolom, hogy milyen kár. . . Hogy nem vagy velem. . . Apám! Ha az élet zajgó tengerén - Irányító, erős kéz kellene. . . Hányszor, de hányszor megcsókolnám A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed, Elgondolnám közben, hogy milyen kár. . . Hogy árván hagytál - Apám!     1931 nov 04- 2014 nov 04  RÁD GONDOLOK EZZEL A DALLAL , APUKÁM ! ! ! https://www. youtube. com/watch? v=pBN2Ma6_RPY Apu meséld el nekem Apu meséld el nekem Milyen az élet odafent? Hallgattok e szép zenéket? Ott is sír e vajon a lélek? Pista papa s nagymamám, vártak e már odaát? Odafent is van e álom? Sírodon, látod e a sok virágot? Apu meséld el nekem, odafent milyen a csend? Fájt e a lelked, mikor tested örökre megpihent? Apu meséld el nekem, van e ott is szerelem? Egymáshoz bújik e a lélek, születnek e ott is nemzedékek? Apu meséld el, milyen a halál? Tényleg csillagként ragyogsz már reánk? Ha lelked más testébe száll, akkor is gondolsz e reánk? Apu mesélj, van e élet a halál után? Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk? Mesélj milyen az idő odafent? Kell e kabát, mint idelent? Apu meséld el nekem  Odafent van e szeretet? Vannak e ott is gonosz lelkek? Vagy ők tényleg a pokolba mennek? Mondd, miyen a tél, az ősz a nyár? Tavasszal ragyog e ott is a napsugár? Mikor a lelked a mennybe szállt, várt e ott rád a boldogság? Apu meséld el nekem, ül e könnycsepp neked is a lelkeden? Mondd, hogy csak álmodom Nevetünk mi még ezen a bús dalon Apu mesélj kérlek, odafent kell e majd félnem? Vagy ott is vigyázol reánk, ahogy azt tetted, egykor hajdanán? "Van itt egy fénykép, amelyről most is ugyanúgy mosolyogsz rám, mint azelőtt . . . vagy mégsem?  Néma a mosolyod is, hiába kergetőznek játékos árnyak az arcodon, nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám. Soha többé nem szólsz már semmit. . Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképedet, lesem az arcod, a szemed, a szád, belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj, hogy már mindig csak egy képről mosolyogsz rám! Halkan beszélek hozzád, aztán egyre hangosabban kérdezek, de nem jön a válasz, hát válaszolok én! Mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is, magamnak .....  " "" Reményik Sándor - Végrendelet Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:  Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - és mindenütt leszek.""