Született: 1947. 06. 22. Szeged

Elhunyt: 2010. 02. 08. Szeged

Ma szomorúbb lett a föld, s fakóbb az ég színe egy szív állt meg örökre a mi Apukánk szíve. "

 

Drága apukám. Ma láttalak és mosolyogtál, s közben szép nyugodtan aludtál. Kisütött a nap mikor elváltunk, innen tudtam hogy jó volt látnunk. Éreztem a boldogságod , hiszen te nem voltál távol. Drága lelked mellettem állt , hisz én éreztem a kellemes borzongást. Angyalként élsz eztán köztünk és te vigyázod minden léptünk. Ezután ha égre nézek , drága arcod néz rám éppen. Szereteted szerte árad, így eltörpül minden bánat. Érezzük a szíved melegét, kívánunk neked odafönt sok- sok nyugodt békét! ! ! ! ! ! ! ! ! !

Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmonjam Neked, hogy megnyugtassalak , nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiálltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Apu, szeretlek! "

Gyújtok egy gyertyát és gondolok rád, Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád. Olvad a viasz, a kanóc leég, Lelkemben bánat s a szívem sötét. A kezed már soha nem foghatom, A szemeidbe soha már nem nézhetek. . De senki nem veheti el tőlem az emlékedet. "

. Annyira kínoz, annyira fáj, Hogy nem láthatlak már. Nem foghatom meg kezed, Nem simogathatom meg fejed, Nem ölelhetlek már. Annyira kínoz, annyira fáj! Nem hallom hangodat, Nem hallom léptedet, Akárho gy fülelek. Nézem fényképedet, Drá ga mosolyodat, Könn y áztatja arcomat, S így sem látlak már, Mert szememet elfedi a homály, S hangokat sem hallok, Mert hangos zokogásomMegtör i a csendet. Már csak egyre vágyom:Hogy ott lehessek Veled, Hogy átöleljelek, és elmondjamNeked mennyire, mennyire Szeretlek! "

" Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál Hogy mit ér az, hogy öszintén karoltál De most már, tisztán látok Hogy nem vagy itt igy érzem igazán hiányod Minden percben csak rád gondolok És sajnos hiába kértem bocsánatot Ennek nem igy kellet volna hogy vége legyen Bárcsak ujra itt lennél velem. " Szívet tépnek most az emlékek, Megyek , rohanok hozzád, de el nem érlek. A csend némán ráborul az égre, Szeretlek Apukám - most és mindörökre.

"

Elmentél tőlünk, s nem maradt más, Szívünkben űr, és néma gyász. Hiába telnek hónapok, évek, Mindig hazavárlak Téged. Hajtanám az időt arra gondolva, Hogy ami eltelik, minden egyes óra, Közelebb visz Hozzád, és Találkozhatunk újra. Akkor végre magamhoz ölelhetlek, S elmondhatom mennyire szeretlek. Szerettelek mindig, szeretlek most is, És szeretni foglak végtelen időkig. Nem feledlek Téged egyetlen percre sem, Te maradsz nekem mindig: Örökké szeretett APUKÁM! ! !

Szerető családod

video:http://ww w. youtube. com/watch? v=mM5Jg- zwMcY