Pista papa s nagymamám,
vártak e már odaát?
Odafent is van e álom?
Sírodon, látod e a sok virágot?

Apu meséld el nekem,
odafent milyen a csend?
Fájt e a lelked,
mikor tested örökre megpihent?

Apu meséld el nekem,
van e ott is szerelem?
Egymáshoz bújik e a lélek,
születnek e ott is nemzedékek?

Apu meséld el, milyen a halál?
Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?
Ha lelked más testébe száll,
akkor is gondolsz e reánk?

Apu mesélj, van e élet a halál után?
Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk?
Mesélj milyen az idő odafent?
Kell e kabát, mint idelent?

Apu meséld el nekem 
Odafent van e szeretet?
Vannak e ott is gonosz lelkek?
Vagy ők tényleg a pokolba mennek?

Mondd, miyen a tél, az ősz a nyár?
Tavasszal ragyog e ott is a napsugár?
Mikor a lelked a mennybe szállt,
várt e ott rád a boldogság?

Apu meséld el nekem,
ül e könnycsepp neked is a lelkeden?
Mondd, hogy csak álmodom
Nevetünk mi még ezen a bús dalon

Apu mesélj kérlek,
odafent kell e majd félnem?
Vagy ott is vigyázol reánk,
ahogy azt tetted, egykor hajdanán?


"Van itt egy fénykép, amelyről most is ugyanúgy mosolyogsz rám, mint azelőtt . . . vagy mégsem? 
Néma a mosolyod is, hiába kergetőznek játékos árnyak az arcodon, nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám.
Soha többé nem szólsz már semmit. .
Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképedet, lesem az arcod, a szemed, a szád, belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj, hogy már mindig csak egy képről mosolyogsz rám!
Halkan beszélek hozzád, aztán egyre hangosabban kérdezek, de nem jön a válasz, hát válaszolok én! Mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is, magamnak ..... "


""

Reményik Sándor - Végrendelet