9 éve már, hogy tőlünk csendben elmentél, S vesztedet az okozta, mit annyira szerettél. Várunk még mindig Téged, mikor jössz vissza, Ám ez a nap nem jön el, hisz angyalokhoz hívtak. De ne félj, szívünkben örökké őrzünk Téged, Soha nem felejtjük el azt a sok emléket. A harang is érted szól, a fehér gyertya is érted ég, Tudja meg mindenki, életed értelmetlenül véget ért!!!!!!!!!!! HIÁNYZOL NAGYON DÁVID!!!! Örökké szeretünk:Apa,Anya,Szabina,Vivien!!! Téged elfelejteni soha nem lehet, Sajnos meg kell tanulni élni nélküled. Csak az hal meg,akit elfelejtenek, Fájó szívünk fel-fel zokog érted, Örökké szeretünk,nem feledünk TÉGED! Apa,Anya,Szabina,Vivien! "Azt mondják,hogy a legnehezebb dolog,amikor az ember elveszti a szüleit. Ezt megcáfolom! A legszörnyűbb az,ha a gyerekedet kell eltemetned! Azt az embert,akit láttál megszületni.fejlődni,megtanítottad járni,beszélni. És szeretted,feltétel nélkül! Ez a világon a legnehezebb dolog,amit ki kell bírni! Nagyon-nagyon hiányzol,drága kisfiam! 9 éve már,hogy nem vagy velünk! Soha nem feledünk,emléked szívünkben örökké él! " Ha emlegettek köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok mosolyogjatok, mert én már az angyalokkal vagyok. "       Égő könnycsepp, mondd  el Neki, hogy szeretünk, Soha el nem feledünk! APA, ANYA, SZABINA, VIVIEN  NAGYSZÜLEID, KATI KERESZTANYÁD ÉS SOKAN AKIK SZERETTEK, SZERETNEK!

Nyugodj békében, Enikő. :(

Angyalkának Egy apró porszemet sodor a szél, vele sírnak a fák. Némán, értetlen néz a táj, egy angyalt ringat a nád. neked csobog a kis patak, és énekel a madár, érted nyílnak a szép virágok, aranyba öltözik a nyár. Két szemed gyönyörű tenger tükrében játszadoznak a halacskák, kis kezed alatt szelídülnek felhőből született báránykák. De látod elhalkult minden állat, hallgat a tücsök, a madár, csodákból faragott bölcsőjében elaludt szépen egy kislány.

 🖤Lukács Józsefné (Hoffmann Ilona)🖤 Született: 1942.11.01. Tarany Elhunyt: 2011.08.06. Veszprém Élt 68 évet 🖤 Lukács József 🖤 Született: 1938.09.11. Peremarton Elhunyt: 2016.02.15. Berhida Élt 77 évet Mikor a gyászban,a fájdalomból könny csorog. Szemedből a szívedig,mi gyorsan feldobog. Hiába telnek múlanak az évek el. Még mindig látod de ha nyúlsz felé nem éred el. Minden emlék és kép előtör. Veled marad örökre amit megőrzöl. Amíg egy nap utána indulsz keresni. Mert hiányzik kit szeretsz és nem bírod eltemetni....     "Ott vagy most már,ahol senki se lát. Ott vagy most már,ahol semmi sem fáj! Ott vagy ahol már nincsenek kérdések. Ami utánad maradt színtiszta érzések! Gondolatban sírodnál suttogom a neved. Gondolatban sírodnál megfogom a kezed. Gondolatban azt kívánom,hogy legyél itt velem, És Te ott vagy,mert érzem,hogy szorítod a kezem. S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem, Ne fájjon már semmi,csak Te ott legyél velem. Ne sírjon az,ki akkor nem jöhet velem, Mert aki utánam jön,annak majd én nyújtom a kezem!"   A test és lélek elválik, S úgy érzed hazugság, Hisz ő már most hiányzik, S hiszed, az élet badarság. Szeretnél megszűnni, Hogy csak vele lehess, Hogy ne kelljen elválni, Ismét vele nevethess. De ez a rút, csúnya, Hátborzongató élet, Őt más vizekre sodorta, Ahol nem számítanak az évek. Szárnyakat kapott, Fehér hosszú ruhát. Talán boldog is ott, Otthon érzi magát. Reméled, hogy visszatér, Érzed hideg éjszakán, Lágy kezeivel hozzád ér, S meg is ölel talán. Aztán rájössz, nincs ott, Hisz nem is él már, S te csak a levegőt karolod, S közben a szíved fáj. Lassan megnyugszol, Hiányától ordítani tudnál, Csöndben elalszol, Hogy ne lássák, ismét sírtál... "Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, és nem hisszük el, hogy már Téged hiába várunk. Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon tört ketté az életed. Temető csendje ad Neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad. Vidám arcod nem látjuk többé, de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké. Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon, Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, Mert Te igazán szerettél bennünket. Egy célod volt: a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni."                                                              

 

NAGY TEHETSÉG VOLTÁL AZ EGÉSZ VILÁGBAN! ! ! SZENVEDÜNK HOGY NEM VAGY MÁR KÖZTÜNK! ! ! JÓ ÉS BECSÜLETES CSALÁD SZERETŐ EMBER VOLTÁL! ! ! EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG SZÍVÜNKBE! ! ! NYUGODJ BÉKÉBEN JIMMY! ! ! !

Már nincs holnap, csak ennyi volt az élet. Sirassatok csendben, Én a szívetekben élek. " " Angyalok suhannak gyertyaláng fölött, a jövő előtt, a múlt mögött. Emlékezzünk arra ki nincs köztünk, talán lelke röppen itt fölöttünk. Törékeny angyalként vigyáz ránk, az Ő lelkéért égjen egy láng! " " Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked. Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod. " " Bennünk él egy arc egy kedves tekintet. Egy simogató kéz egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet! Egy a reményünk mely éltet s vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled! " Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!

  Szívből köszönöm a Páromért gyújtott gyertyákat...Neki csak én voltam. Kell rád emlékeznem, most és mindörökké, Nem lehetsz már velem soha-soha többé Elmentél most tőlem, örökre elhagytál, A sors akaratából egy szép emlék vagy már. Mit tegyek nélküled, oh, mondd, hová legyek? Hisz helyedbe már soha semmit sem tehetek! De én várni foglak, várni, amíg élek, Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek. Testetlen alakban itt leszel köröttem, Vigyázó szellemed őrködik fölöttem. Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked! Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled. Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam, És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam. Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet, Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet. Legyen rajtam mindég vigyázó, szemed, Pihenj békességben, míg ott nem leszek Veled!     Valakinél ott hagytam a lelkem. Érzem; hűen őrzi azt, s - mint könnyű jóságot - élteti szüntelen bennem. Valakinél ott hagytam a lelkem, kinek szavait dallam járja át. Ki ismeri zenémnek titkait, ki tudja, hogy bennem mi fáj. Valakinél ott hagytam a lelkem. Kusza vázlatból lett szürkeség mit létem színei ragyognak be, s öröm minden, ha a fényhez ér. Valakinél ott hagytam a lelkem. Fülemben él még a hangja, szemeim előtt íves arca, s érzem ajkamon, milyen a csókja. Valakinél ott hagytam a lelkem. Mosolyomat könnyekkel itatom, csendben az ő nevét dúdolom, s míg élek nem feledem azt, kinél hagytam ott a lelkem.                       

Aki ismerte, tudja , hogy hatalmas nagy űrt hagyott maga után minden ismerős életében. Tisztelet, szeretet, odaadás. (Nem tudtam, hogy létezik ilyen oldal, de rájöttem van értelme , hiszen sokaknak nincs lehetősége személyesen ott lenni és tisztelegni. . . )

"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

Nagyon Hiányzol Drága Kisfiam! ! ! A múltba vissza nézve, valami fáj. valakit keresünk aki nincs már! Legyen szép és örök az állmod nyugodjál békében, szerető Édesanyád nagyon hiányzol. Emlékeid őrzöm szívemben míg élek! ! ! ! Drága Fiamat, egy autós elütőtte és a Mentőben életét vesztette a helyszínen. És csak egyedüli gyermekem volt. 20- éves Nagyon Szeretlek és Soha Nem feledlek. Édesanyád. Remélem a tettes ezért meg bünhődik majd, egyszer ! ! ! " Hísz kinek a kisfiát fedi a sirhalom, csak az tudja milyen az igazi fájdalom" Hiányzol nagyon, gyermekem! ! ! Szeretlek Anya! ! ! Minden ártatlan lelkekért, égjen a szeretett gyertyája! ! ! Legyenek nagyon boldogokaz Isten országában. Nyugodjanak Békében! ! ! Állmodják az örök állmukat! ! !   Soha elnem múlló SZERETETTEL ANYA! ! !           MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A DRÁGA FIAM EMLÉKÉRE GYÚJTÓTT GYERTYÁKAT ÉS A NAGYON SZÉP VERSEKET ÉS A KÉPEKET! ! !   " Szeretlek Örökké, és Soha nem feledlek, amíg csak élek"   "     Édesanyád"        A Tettes meg, ezért lakoljon meg rendessen! amíg csak  él ! ! !                                      

Drága Édesanyánk rövid, súlyos betegségben, tragikusan fiatalon elhunyt, 2 árvát hagyva maga után.

                                                     Akiknek valaha  fontos voltál, azoknak fontos vagy ma is. Azért mert nem látunk, még gondolunk rád, Érezzük, itt vagy. . . . . És  itt leszel. . . Egészen közel. . . . A szívünkben! ! !    Sok szál gyertya ég, ,   könnycsepptől áznak,   lelkedre odafent az  angyalok vigyáznak.   Már nincsenek szavak,   miket suttog a szád,   ma lehajtott fejjel,   némán emlékezünk Rád! ! !

Szerető feleség, jó anya, nagymama. dédnagymama! Elcsitult a szívem . . . . . . . . . Elcsitult a szívem, többé már nem dobog Itt hagyta lelkem e földi világot De odafenn a  mennyben is rátok gondolok, Az angyalkák vigyáznak reám és Néktek leragyognak a csillagok.