Már nincs holnap, csak ennyi volt az élet. Sirassatok csendben, Én a szívetekben élek. "
" Angyalok suhannak gyertyaláng fölött, a jövő előtt, a múlt mögött. Emlékezzünk arra ki nincs köztünk, talán lelke röppen itt fölöttünk. Törékeny angyalként vigyáz ránk, az Ő lelkéért égjen egy láng! "
" Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked. Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod. "
" Bennünk él egy arc egy kedves tekintet. Egy simogató kéz egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet! Egy a reményünk mely éltet s vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled! "

Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!