Drága Nagyfiunk! Egyszerűen érthetetlen számunkra, hogy itthagytál minket, pedig még csak most nyílt volna ki előtted az egész világ. Nagyon szeretünk, és nagyon hiányzol az egész családnak! ! Nyugodj békében :(   "De most elmentél s mint golyót a fában hagytad szívünkben minden szavadat, s oly messze vagy tőlünk, túl a halálban, hogy bennünk csak a borzalom maradt. " (Faludy György)   "Várok Rád de tudom nem jössz vissza soha. Nehéz föld alatt ágyaztak Neked. Alszol mozdulatlan. Hiába zümmög a szél. Hiába fütyülnek a rigók Hiába csalogat a napfény. " (Kassák Lajos)    "Eljátszottad már kis játékaidat, Kedves fiú, hamar játszottad el; Végsőt mosolyga orcád, s a halál Leszedte róla szép rózsáidat: Nemcsak magad menél, elvitted a Szülék vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját.   Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah Ki fog téged megint fölkelteni? Sirat szülőd, és mondja " Kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem! " Mind hasztalan, te meg nem hallod őt: Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid, Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled. " (Vörösmarty Mihály)  

A Kókai Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagja, két kislány édesapja

      Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,  S nyugalmadat nem zavarja senki.  Életed elszállt, mint a virágillat,  De emléked ragyog, mint a fényes csillag.             Kell ott fenn egy ország Mely talán ránk is vár Kell ott fenn egy ország Amit senki nem talál Kell ott fenn egy ország Mely bárkit átölel Kell ott fenn egy ország Amit sosem rontunk el.     Apa. . .   Még gyermek voltam, te fogtad a kezem. Apa, tudnod kell, végül megértem. Te tanítottál, hogy miként adjak. Legszebb ajándék, mit bárki kaphat. Letörni nem hagytál, erőssé tettél. Mikor hibáztam, te nem tévedtél. Sokat nevettünk, néha összevesztünk. de tudtad egy napon, még bevallom. Benne élsz. . . , minden kimondott szóban, minden nap, minden órájában, minden mit teszek, a részedként teszem. Értünk éltél életet, ez volt a terv, azok a kezek sosem vettek el. Kezek, mik nem vesznek el, csak adni élnek. Mert tőled tudom, én miként éljek. Benne élsz. . . , minden kimondott szóban, minden nap, minden órájában, mindent mit teszek, a részedként teszem. Apa egy gondolat, te mindig tudtad, szavad, mi nekem szólt, rájöttem Mind. . . . IGAZ volt!         Apu…. Apu hol vagy?                                                Hol lehetsz?   Hiába kereslek. . . . Hiába kiáltom százszor a neved. Te, aki mindig itt voltál vigasztaltál, segítettél. Most valahová messzire mentél Apu mond…. . csak egyszer mond még, hogy szeretsz. Hogy nem fáj már semmi, hogy most már boldog lehetsz. Elengednélek, ha tudnám, hogy így van, de úgy hiányzol, nem ölelsz, már Ott fekszel, a sírban. A hangod már semmibe vész a szemed sem ragyog már rám. . . . Apu! Te elmentél s itt maradtam árván Ha kívánhatnék, valamit azt kérném, csak neked legyél, boldog édesapám s ne feledd, lányod örökké szeret. . .      Valahol az égen van egy fényes csillag,   Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.   Hogy merre is van, azt senki sem tudja,   De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.   Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,   Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.   Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,   De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.   Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,   Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.   Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,   Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.   Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,   S sírunkra egy- egy virágot letesznek.   Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,   De innen fentről vigyázunk majd rájuk.       

 

A CSILLAGOK RAGYOGÁSA VOLT KÉT SZEMÉBEN, NAP TÜNDÖKLÉSÉNÉL SZEBB VOLT MOSOLYA, ELINDULT EGY LÉLEK, TOVÁBB SZÁLLT, TÁVOLRA TŐLÜNK, MELY NAGYON FÁJ!

Kis öcsém...

"Számunkra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz ,mint a csillagok. Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi édesapánk." "Megpihen a dolgos ,jó apai szív, áldás és hála övezi e sírt, Szerető férj voltál ,drága édesapa, Bánatos családodnak most az őrangyala"

Szerető Férj, Családapa és Nagypapa! Egy váratlan pillanatban életed véget ért, Mint vihar a rózsát a halál tépte szét. Búcsúzni nem tudtál ajkad nem engedett, Amit mondtál volna az tudja aki Szeret. Nagyon hiányzol, emléked örökké szívünkben él. Köszönjük, hogy minket Nagyon Szerettél!

Mama ,ha ott állsz, s az utad véget ér, Ne feledd a jó lélek, mindig mennybe tér

" Nem dobog már a szív, mely a jóság tükre volt, ajka sem szól többé, mert lezárt, holt. Megállott a kéz, mely csak adott, soha semmit nem kért és el nem fogadott. " " Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogt am volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. " " Kihalt az utca, sötét van és fázom Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon. Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben, Megyek szomorúan, s gondolkodom közben. Emlékek jönnek- mennek, Rád emlékezem! Sajnálom magam, mert még mindig FÁJ NAGYON nekem. Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod, Nem látlak, nem mosolyog rám arcod. Szemedből az élet már akkor elköltözött, mikor még éltél. A betegség megkötözött. De végig az utolsókig kitartottál, ÉRTÜNK, Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk. Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra, És nem jött a csoda, pedig mindenki várta. Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk, TE sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk. De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot, Mostmár mások látják, nem feledett arcod. Azokkal vagy, akik Téged hagytak itt már régen, Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen. És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom, De arcod, mosolyod, én a szivemben hordom. Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek. Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek. A csillagokat nézve, mást én már nem kivánhatok, Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod, Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod. "

               "Bíztunk az életben hittünk a gyógyulásban de ha már abban nem legalább a csodákban csoda volt, hogy éltél és minket szerettél nem haltál te meg, csak álmodni mentél. "