Született:
1937. 02. 06. Kapoly
Elhunyt:
1988. 01. 18. Kaposvár
Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, S nyugalmadat nem zavarja senki. Életed elszállt, mint a virágillat, De emléked ragyog, mint a fényes csillag. Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el.
Apa. . .
Még gyermek voltam, te fogtad a kezem.
Apa, tudnod kell, végül megértem.
Te tanítottál, hogy miként adjak.
Legszebb ajándék, mit bárki kaphat.
Letörni nem hagytál, erőssé tettél.
Mikor hibáztam, te nem tévedtél.
Sokat nevettünk, néha összevesztünk.
de tudtad egy napon, még bevallom.
Benne élsz. . . , minden kimondott szóban,
minden nap, minden órájában,
minden mit teszek, a részedként teszem.
Értünk éltél életet, ez volt a terv,
azok a kezek sosem vettek el.
Kezek, mik nem vesznek el, csak adni élnek.
Mert tőled tudom, én miként éljek.
Benne élsz. . . , minden kimondott szóban,
minden nap, minden órájában,
mindent mit teszek, a részedként teszem.
Apa egy gondolat, te mindig tudtad,
szavad, mi nekem szólt, rájöttem
Mind. . . . IGAZ volt!
Apu….
Apu hol vagy?
Hol lehetsz?
Hiába kereslek. . . .
Hiába kiáltom százszor a neved.
Te, aki mindig itt voltál
vigasztaltál, segítettél.
Most valahová messzire mentél
Apu mond…. .
csak egyszer mond még, hogy szeretsz.
Hogy nem fáj már semmi,
hogy most már boldog lehetsz.
Elengednélek, ha tudnám, hogy így van,
de úgy hiányzol, nem ölelsz, már
Ott fekszel, a sírban.
A hangod már semmibe vész
a szemed sem ragyog már rám. . . .
Apu! Te elmentél s itt maradtam árván
Ha kívánhatnék, valamit azt kérném, csak neked
legyél, boldog édesapám
s ne feledd, lányod örökké szeret. . .
Valahol az égen van egy fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.
Hogy merre is van, azt senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,
Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,
S sírunkra egy- egy virágot letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.
Első gyertya meggyújtva: 2014. 02. 17.