Egy életravaló,  életvidám, fiatal, csinos, és szép nő volt. . . Sok- sok baráttal körülvéve, és várt rá az egész világ. . .   Emléke szívünkben örökké élni fog! Hiányod után nagy űr van minden családtagod, barátod, ismerősöd szívében.

 " Mikor motorommal útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza, többé soha, Nem tudtam, hogy sorsom ily mostoha. Hisz még fiatal vagyok, élni akartam! " " Égi motoros menj hát utadra, S fentről vigyázz baritaidra! Most égi autópályán tartod az iramot, szabad lettél, mindt a madár, mert nincs sebesség határ! A mennyország vár, s Te hajtasz tovább...... Égi szervizekben dolgozol már törött Kawasakik és Hondák, régi motoros cimborák. De mind kik itt maradtunk, hiányod látjuk, s a felhőkre nézve Néha rólad álmodunk. Égi motoros menj hát utadra, S fentről vigyázz barátaidra! "

 

 "Édesanyám elment, örök álomra tért, nem aggódik többé szeretett lányáért. Könny hullik szememből, a fájdalom könnye, szívembe örök lesz drága emléke. "

"Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. " Fekete István

Az ország Csicsója

 

 

Sásdi lakos

 

A legdrágább nagymamám, emléke örökké él a szívemben!     Értünk  többé már nem aggódsz, nem fáradsz, dolgozol, pihensz csendben csillagok közt, hol nincs már fájdalom. Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk, s nem feledünk Téged. Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad, Nincs felettünk hatalma a sírnak. Örök az arcod, nem száll el a szavad, Minden mosolyod a lelkemben marad!   …. Sírnál állok szürke estén a nagymamám sírjánál… Hajtom fejem, még könnyezek, s megpihenek fájánál… Öreg mama nem feledlek soha, míg csak létezek…! Az én szívemben örökké élsz, míg csak egyet lélegzek…! Kun Magdolna: Nagymamám Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám, mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján. S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret, jelezvén, hogy újra tavasz közeleg. Nagymamám volt ki vigyázta a létem, mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem, s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket, melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek. Nagymamám volt nékem az álmok otthona, nappalaim jó tündére, az éjek vándora. Minden-minden ő volt, mely megtanított arra, hogy nagy a szeretet Isteni hatalma. Mert az én nagymamám mindig azt vallotta, ki szerény és szelíd annak boldog minden napja, mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg, kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.

Bőrgyári dolgozó, önkéntes tűzoltó. Életem legdrágább nagypapája. "Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok. " "Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát, Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz Rá, s veled marad örökre. " "Porodban is vigyázom álmodat, Kövedre virágot teszek. Álmodjál szépet örökkön, Óvjanak utadon Isteni kezek. "    

 

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog. . . valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, b eszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. "     A temetésen sosem az elhunytat siratjuk, hanem magunkat, mert tudjuk egyedül maradunk.   “Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. ” 

Szerette az embereket, szeretett élni, büszke ember volt, soha nem panaszkodott. Nem felejtelek el, a szívemben élsz tovább   Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,  Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,  Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.  Alszom mélyen zúgó lomb alatt,  Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.  Boruljatok a síromra csendesen,  Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.                                       "Nem vársz már minket ragyogó szemekkel   nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet  amit tőlünk soha senki el nem vehet.  Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feledünk téged. "