Az ember élete szép lassan elhalad,  
S emlékül csak egy vers marad,  
Melyet Neked írtam könnyekkel küszködve.  
Remélem boldog vagy ott fent, békében, örökre.  
Van, mit sosem tudtam neked elmondani,  
Van, mit többet kellett volna veled tudatni.  
Hogy vannak, kik téged e Földön nem felednek.  
És örökre, teljes szívükből, nagyon szeretnek.  

Tiszta szívvel remélem, látsz engem,  
S onnan fentről vigyázol ránk,  
Ha már nem lehetsz mellettem,  
Remélem tudod, hiányzol ám!