Búcsú nélkül mentél el, tested megpihenni vágyott a hosszú és fájdalmas hónapok után! Vigasztal minket a tudat, hogy Neked már nem fáj semmid, mégis vigasztalhatatlanok vagyunk, mert a hiányod a napok múltával csak egyre erősebbé válik! Soha nem fogunk elfelejteni, Téged nem is lehet! A mindig vidám, jókedvű szomszédot, aki mindig csak adott és csak ritkán kért! Aki mindennap jött, de szinte soha nem üres kézzel! Még most is, ha nyílik a kapu azt várjuk, hogy egyszer csak belépsz rajta! De sajnos már nem fogsz!

 Nyugodj békében Drága szomszédunk!

 Emléked szívünkben örökké él!