"Az álmaimba éjjelente visszatér

Nem fogja már régen a kezem.

Nem is szól, csak int

Aztán eltűnik megint

Mikor azt kívánnám, maradjon velem.

A sötét ég előtt az arca falfehér

A tenyerében parazsat hozott.

Ő előttem jár

És a túloldalon vár

Hogy meg ne fagyjak én, ha átjutok

Ha földre omlanak a csillagok.”

(Kovács Ákos: Felemel - részlet)