Született:
1937. Túristvándi
Elhunyt:
2015. 09. 03. Fehérgyarmat
"Istenem súgd meg neki halkan,
lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam.
Álmomban keressen meg engem,
még egyszer lássam, hadd öleljem.
Nem szólnék róla, tönkretesz a bánat,
csak hadd lássam még egyszer drága anyukámat.
Had legyen nekem ez a legszebb álmom,
Remélem tudja, hogy én minden nap várom..."
"Szomorún égő szép, mécseseink lángja
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.
Életük újra lepereg: gyertyafényben,
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.
Az örök bánat táplálja e lángokat
És hiány sző néha hiú ábrándokat.
Soha nem jő haza már, hiába várjuk,
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk
Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.
Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka.
Lassan körbeszőnek az emlékek minket,
Jóleső ölelés, egy édes tekintet
A múltból, hová már nem térhetünk vissza.
Keserű könnyeink fekete föld issza.
A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,
Mely emberivé teszi még e világot.
Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.
Szeretteink helyett már csak a csend beszél.
Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak.
A többi élők számára, ők csak: holtak.
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek."
"Álmodtunk egy öregkort
csodálatos szépet,
de a kegyetlen halál
mindent összetépett.
Szívedben nem volt más,
csak jóság és szeretet
örök álom zárta le
szemedet.
Magaddal vitted a fényt
a meleget,
csak egy sugarat hagytál:
az emlékedet.
Telhetnek hónapok,
múlhatnak évek,
most is élsz szívünkben,
nem feledünk Téged."
Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.
Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.
Csak az hal meg, akit elfelednek. . .
Első gyertya meggyújtva: 2015. 09. 15.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (10 db) 
