Miért sirattok?
Isten arca volt,
mely mosolyogva, hívón rám hajolt.
S én mentem.
- És most fényözönben élek.
Nem vagyok más, csupán csak tiszta lélek.
Sziromhullás volt, árnyékom lehullt.
A szemetek hát könnybe mért borult?
Ha emlegettek, nyomban ott leszek,
De fáj, ha látom omló könnyetek.
Nevem kimondva mosolyogjatok,
S a fényem -
- áldás lesz majd rajtatok!

Reményik Sándor