Nyirő József[1] (Székelyzsom bor,  1889.  július 28. [2] – Madrid,  1953.  október 16. ) erdélyi magyar író, kilépett katolikus pap, politikus, újságíró. (. . . )

Művei elsősorban erdélyi témákkal foglalkoznak, kiadásukat a román és magyarkommuni sta rendszerek betiltották.  Nyirő Józsefet, akárcsak Wass Albertet, a román kultúrpolitika több évtizede háborús bűnösnek, antiszemitának nevezi. A róla elnevezett intézmények, utcák átnevezését szorgalmazza. ^{[forrás? ]}Élete és munkássága[szerkeszté s | forrásszöveg szerkesztése]

Nyirő József 1889- ben született Székelyzsomb oron, Nyirő Mihály és Incze Amália gyermekeként. Édesapja a helyi római katolikus elemi iskola igazgatója volt. Józsefnek később még három testvére született. Tízéves volt, amikor édesapja elhunyt.

Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Róm ai Katolikus Főgimnáziumban végezte (1907- ben érettségizett) , majd a gyulafehérvári papnev elő intézetben és a bécsi Pázmáneumban tan ult teológiát és filozófiát. 1912- ben teológiai doktorátust szerzett a katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű disszertációjával. Ugyanebben az évben Nagyszebenben sze ntelték pappá.

Először Nagyszebenben, majd 1914- től 1915- ig Besztercén oktatott hittant, később a Kolozs vármegyei Kide község plébánosa lett.

1919- ben, nem sokkal azután, hogy Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből, és feleségül vette azalsórákosi Bedő Ilonát. Házasságukból három gyermek született.

A papi rendből való távozása után a Római katolikus egyház – az akkori szokásnak megfelelően – kiközösítette. Először Kidénbérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd a következő tíz évben a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként.

1920- ban a Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, majd az Ellenzék novella- pályázatán első díjat kapott az Értelek virág és a Rapsonné rózsája című elbeszélése. 1923 és 1924 között a kolozsvári Pásztortűz c ímű irodalmi és közművelődési folyóirat főszerkesztője volt. Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja volt. 1924- ben jelent meg Jézusfaragó ember című novellagyűjteménye, amely sikert aratott mind Erdélyben, mind pedig Magyarországon.  

1928- tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa lett, közben Kacsó Sándorral,  Szentimrei Jenővel,  Tamási Áronnal együtt bekapcsolódott a Benedek Elek körül tömörülő székely irodalmi körbe.

1931- ben visszavonult gazdálkodni a Nagy- Küküllő megyei Alsórákos község be, ahol nyolc hold földet örökölt. KésőbbSzékelyudvarhel yen épített házat és teremtett otthont családjának, és csak több év múlva tért vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939- 42 között felelős szerkesztője lett.

Darabjait 1945 és 1988 között nem játszotta hivatásos társulat. Ezt követően a Színházi Adattárban nyolc[5] pre mierjét regisztrálták.

Politikai pályafutása[szerkeszt és | forrásszöveg szerkesztése]

1940- ben Corvin- koszorúval ismerték el munkásságát. 1941- ben, a második bécsi döntést követően behívott erdélyi képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött . Az Erdélyi Párt képviseletében ült a parlamentben. 1942- 43- ban a jobboldali Magyar Erő című képes hetilapot szerkesztette, 1944- ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt. Hosszas betegség után – mialatt ismét az egyházi közösség tagja lett[8] – 1953 októberében hunyt el egy madridi klinikán. Közkeletű tévedés, hogy élete végén kolostorba vonult volna, bűneiért vezekelve. *  (Forrás: Wikipédia)

                                                                      ***

Nyírő József végső fohásza a magyarságért: