---

Istenem súgd meg neki halkan, lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam.Álmomban keressen meg engem,
még egyszer lássam, hadd öleljem. Nem szólnék róla, tönkretesz a bánat,
csak hadd lássam még egyszer drága apukámat. Had legyen nekem ez a legszebb álmom,
Remélem tudja, hogy én minden nap várom. . . "

 

 

Nagyon hiányzol apu. lányod Szilvia

 

Kihalt az utca, sötét van és fázom. Sűrű köd honol ezel a tájon.

Kinézek az ajton szétnézek a ködben, megyek szomorúan, s gondolkozom közben.

Emlékek jönnek mennek, rád emlékezem. Sajnálom magam mert még mindig FÁJ NEKEM NAGYON.

Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod, Nem látlak, nem mosolyog rám arcod.

Szemedböl az élet már elköltözött, mikor még éltél. A betegség megkötözött.

De végig az utolsokig kitartottál Értünk. Éltél de csak azért mert mi nagyon féltünk.

Féltünk mert éreztük, hogy már nincs sok hátra, És nem jött a csoda pedig mindenki várta.

Elkerült minket pedig folyton imádkoztunk. Te sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk. De nem volt tovább

, sajnos feladtad a harcot, most már mésok látják, nem feledett arcod.

Azokkal vagy akik téged hagytak itt már régen. Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen.

És én itt maradtam , nekem még itt van dolgom, De arcod, mosolyod szivemben hordom . Szeretlek és szeretni

is foglak, ameddig csak élek. Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek. A csillagokat nézve, mást

én már nem kivánhatok, Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. S nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod.

Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod. nagyon szeret lányod Szilvia 

 

Hulló könnyekkel állok sirod felett
a koporso bezárta legdrágább kincsemet.
Megált egy sziv mely élni vágyott.
Csak az idő mulik,feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged sohasem lehet.
Ha bus napjaim lefognak telni
Oda vágyok hozzád Drága Édesapám.

 

 

 

 

Eltelt egy honap nélküled,mely sokkal nehezebb mint gondolod,
Hihetetlen hog elmentél,s szereteid szivéböl egy darabot elvettél.
Minden percben hiányodat érzem.''Miért pont Te '',mindig ezt 
kérdem.Soha nem fogja elmém megérteni,hogy miért kellett
Téged elveszitenem.Mindig remélem,hogy csak egy rossz álom,
de sajnos minden alkalomnál megjárom.
Drága Édesapám,Nyugodj Békében a mai csodaszép 
napsütéses ég kékjében.

 

Keserü a felismerés, lassan mulnak a percek minden óra szenvedés,

mit nem tölthetek már veled elmulnak a napok, hiányod nő egyre csak szivemen,

te voltál a megmentöm, te voltál az egyetlen.

Belölem vittél magaddal egy darabot az utadra, tartsd meg magadnak nyugodtan, igy gondolhatsz

a lányodra szivem soha nem feledhet el édesapám tégedet, köszönöm a sok jót, köszönöm

a szépeket. Eltelnek a hónapok, számszerint már kettö, nem maradt itt semmi más mint a

fájdalom, mi hasit lyukat lelkemen.

Elmentél oly messzire, elhinni még nem merem. Probálom elfogadni, csak nem birom azt felfogni,

hogy lehet az embernek a mindenét igy ellopni.

Hallod ugye a szavaim látod milyen nélküled

Hát segits nekem utamon, segitsd összes gyereked.

S majd ha egyszer ott leszünk, körbe ülünk tégedet, és elmeséled minekünk , a menybeli életed.  

 

Szeretlek igy emlékezem rád édes apám lányod szilvia


Drága Apu !! Annyi mindent mondanék neked... 
mesélnék most neked új történeteket...
Elmondanám,hogy most mit élek át,és mi minden
változik,alakult át.
Elmesélem Drága jo apám...elmondanám mennyi 
minden bánt,elmondanám túl nehéz teher mit 
hiányoddal elviselnem kell...Mond Apu most 
büszke lennél rám?? Azt mondanád,ügyes ez a lány ??
Vagy csak annyit mondanál nekem...ez nem jó
választás kezdd elölröl szivem??!!
Apu...gyere segits most nekem...gyere fogd meg 
most a két kezem,segits merre menjek most tovább??
Könyörgésem ezért szált hozzád...Majd ha egyszer
minden összeér,sikerül a sok kérés,,remény akkor 
mondok majd el egy imát egy Angyal vezetett az
                              életemen át......
 

"Gyerekként mindig erősnek láttalak,
 Ha segitség kellett,téged hivtalak.
 Tudtam,hogy gyakran büszkén néztél
 rám.
 És féltve megsimogattál.
 Kőnnyes szemmel fogom remegő kezed,
 Mit is mondhatnék most? Mindent köszönök neked!
 Hogy gondosan neveltél,s vigyáztál rám,
 A példaképemte vagy Édesapám.