Drága Egyetlen Kislányom!

Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon BÜSZKE VAGYOK RÁD! A végletekig hősiesen küzdöttél e szörnyű betegség ellen. Voltak könnyebb- nehezebb napjaink, de Te minden körülmények között egy igazi HŐS voltál.  

Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon BÜSZKE VAGYOK RÁD! A végletekig hősiesen küzdöttél e szörnyű betegség ellen. Voltak könnyebb- nehezebb napjaink, de Te minden körülmények között egy igazi HŐS voltál.

Megígértem neked, hogy erős leszek, mert Te is megmutatad, hogy milyen erős tud lenni egy ilyen kicsi, törékeny leány, mint amilyen Te is voltál.  

És most el kell, hogy engedjelek…. Mindig is igazi szárnyakat akartál, és repkedni, mint az Angyalok. Te egy igazi Angyal vagy… most már repkedhetsz az igazi szárnyaiddal. De tudnod kell, hogy a legbüszkébb mindig is arra leszek a világon, hogy a Te Édesanyád lehettem.  

Elmentél

Most minden rád emlékezik! ! !
A kopár fák, a kósza, hideg szél!
Szívem a keserű fájdalomtól vérzik
Mert szó nélkül itt hagytál, Elmentél!

Nemrég jöttél, mégis oly hamar mentél el!
Szomorúan hajtja álomra fejét a tél
Mert a nap legközelebb nélküled kel majd fel!
Nagyon fáj hogy elmentél!

Könnyeket hullajt érted egy szürke felhő!
Egy kismadár bánatos dalban rólad mesél!
Nem hittem volna hogy ez a nap ily hamar eljő
Nagyon fáj, hogy elmentél!

Mondd, egy anya hogy élheti túl.  
Hogy meghalt a gyermeke?  
A csendbe üvöltött szavaim már senki sem hallja 
Nyakamba már nem fonódik gyermekemnek karja!  
Mondd, egy anya hogy élheti túl?  
Hogy porban fetrengõ lelkemen taposva futok utánad,  
De soha el nem érlek.  
A semmibe üvöltöm, gyere vissza, kérlek!  
Lassan melléd sírom magam az égbe,  
hogy ne félj nélkülem a sötétbe!  
Mondd, egy anya hogy élheti túl?  
Hogy meghalt méhének gyümölcse.  
A fájdalom hegyes nyila hatol a tüdõmbe,  
hogy szorítsa ki az életet belõle.  
Mondd, egy anya hogy élheti túl?  
A bánat õrült szorítását.  
A könnyek semmit sem enyhítõ sikoltó zuhogását 
Mondd, egy anya hogy élheti túl:
A Gyermeke halálát?