Édesanyám súlyos betegségben halt meg.

Még most sem tudjuk felfogni és elhinni, hogy nincs itt velünk.

Imádta mindhárom unokáját, de sajnos az utóbbi 2 évben már nem tudott velük sokat lenni. Akkor volt a legboldogabb, amikor megszülettek, rajongott értünk. A nagyobbik fiam 13 éves, de még mostanában is elnézte alvásközben, elérzékenyülve állt az  ágyánál. Mindhárom gyerek nagyon szerette Mamát, kapcsolatuk mélységét a szavak nem adják vissza. Mielőtt elaludt, a legnagyobb bánata is az volt, hogy nem fogja látni őket felnőni.

Betegségét hősiesen viselte, 2 éve kezdődött, és először nagyon el volt keseredve, de utána alakulónak látszott a folyamat, bizakodó volt, és mi is. . . . . . de november 30- án rosszul lett, onnantól kezdve már nem sok remény volt, de mi mégis bizakodtunk az utolsó pillanatig, vártuk a a csodát, a betegség azonban mégis erősebb volt, és legyőzte szegény Anyukánkat.